//Namos ház//
*Na, eljő a haladás. Úgy tűnik, csak egy kis időre volt szükség, hogy Eralil úgy nagyjából felmérje az erőviszonyokat, és rájöjjön, hogy egy tündér még a cselédekben se igazán tehetne kárt, ha nem akarják. Rhebosse legalábbis elbírta a tündért, akkor valószínűleg erősebb nála. Pláne egy mágiával levédett ajtóban, vagy egy vasráccsal megerősített ablakban... Az, hogy Lorewben tudott ennyi kárt tenni, nos... az egészen más kérdéskör. A szerzetes talán több energiát is fordíthatott volna védekezésre.*
- Ezt megbeszéltük *jegyzi meg magához képest vidáman. A reggeli nagyjából kulturált keretek közt lezajlik, a közben felmerülő pince kérdésére pedig érdekes választ kap. Valószínűleg azért néz elég furcsán, mivel ő nem valami rejtett valamicsodákra gondolt, csak egy sima egyszerű pincére, amely itt-ott akad. Például bort tartanak benne. Egy sima jól látható ajtó van egy lépcső után, amit ki kell nyitni, és ott van az emberfia a pincében. Nem csapóajtókban, meg egyebekben gondolkodott, pedig tény, hogy a hullák elrejtéséhez nem árt, ha trükkösen el van rejtve.*
- Nem hinném, hogy nagyon keresni fogom *dönti enyhén öldalra a fejét, mert még mindig nem biztos benne, miért kell egy pincét keresni? Vagy van, vagy nincs* Ha nincs, és nagyon kéne, majd ások egyet.
*Vagy ás az, akinek annyira kell, ezt nem teszi hozzá, meg azt sem, hogy nincsenek azok az istenek, hogy neki annyira nagy szüksége legyen egy pincére, hogy kiássa. A varázslatot úgy konkrétan nem ismerné fel a mozdulatokról, csak az iránytű léte az árulkodó. Látott már ilyet, az iránytű rá fog mutatni (illetve mutat is onnantól, hogy Eralil megérintette), így bármikor megtalálhatja.*
- Három napnál előbb ne indulj a keresésemre. Kell a magánélet *jegyzi meg, mintha mi sem volna természetesebb, mint csak úgy eltűnni három napra. Mondjuk valószínű, hogy Namos mester nem fog naponta vándorbotot fogni, és egyesével összeszedni a rend tagjait a takarodó idejére, sőt, valószínűleg soha senki után nem fog kutatni, de azért mégis. Lorew nagyon nem szeretné, ha bármiben is meg lenne zavarva. Nagyon diplomatikus ötlet arra, hogy nagyjából tudják, merre purcant ki, de életében ne piszkálják, ha magányra, vagy más társaságára vágyik.*
- Nagyszerű, akkor megyek is *lévén a reggelivel végzett, Eralil pedig azt mondta, mára szabad (leszámítva persze a kis esti összeborulást), nincs már dolga. A gnómot méltóképpen üdvözli egy biccentéssel, aki pedig több figyelmet nem is szentel neki... hát ez kölcsönös. Azt persze baromira senki nem mondja el neki, hogy ezt az alakot itt azon a néven szólítják, amit Eralil mondott Lorewnek odafent. Így persze azt sem tudja senki fejéből kiolvasni, hogy ő itt az alkimistájuk, szóval egy intés után végleg távozik is. Hosszú az élet, még bőven lesz alkalmuk beszélni, vagy éppen neki másik alkimistát keresni. Kilépve a Namos házból beleveti magát a gadagnegyed világába, amit egyébként a háta közepére sem kíván, így inkább egyszerűen és célirányosan elhagyja azt a lehető legrövidebb úton. Először a tisztásra tervez elmenni, hogy felmérje, mit hagytak maguk után, aztán a templomba új ruháért. A közhiedelemmel ellentétben mivel több réteg ruha volt rajta, és csak a legfelsőt szaggatták le rútul, így nem kényszerül félmeztelenül megtenni az utat, csak kicsit kevésbé rétegesen öltözve.*