*Az apró játékok nem maradnak észrevétlenek, még ha nem is mutatja ki annyira nyilvánvalóan, szemének villanásából, tekintetének elkalandozásából, mosolyának árnyalataiból kitűnhet, hogy mindegyik eléri célját. Egyre nehezebb már csak így ülni és egyszer sem próbálni meg csókot lopni, simítással borzolva tovább mindkettejük idegeit. Csak legyenek túl a vacsora formaságain és jussanak egy privát helyre, ott majd...*
-Remek ötlet, már alig várom, hogy megízlelhessem.
*Tekintete rezzenéstelenül fúródik asztaltársa kék lélektükreibe. Megízlelni, de mit is? Nyilván a bort, mi mást...
Mivel mindketten döntöttek, így odainti a felszolgálót, aki készséggel jön is.*
-Én részemről kacsasültet kérnék törtburgonyával, italként pedig egy kupa jégbort és szintén egy kupával az Édes Mámor nevezetű borból. Egyelőre ennyi lesz, köszönjük.
*Az étlapok még maradnak, hiszen ki tudja, lehet, hogy desszertet is fognak kívánni, bár saját maga részéről előnyben részesítené, ha másfajta édességet kaphatna.
Amint a pincér távozik, átnyúl az asztal felett és próbálja elkapni Natynrae egyik kezét, éreznie kell a közelségét, még lassan egészen megvadítja. Tapasztalt nőcsábász, ez igaz, de már hónapok óta nem volt alkalma, hogy gyengéd karok között lelje kedvét, ez pedig igencsak megbélyegzi a hangulatát.*
-Remélem, nem csak kegyetlen játékot űz velem, hanem türelmemnek meglesz a jutalma.
*Talán most először engedi, hogy halkan súgott hangjában kiütközzön a vágy, a pillanat töredékéig érezhetően vibrál egész testében a túlfűtöttség. Nem sok ez, talán csak szemkáprázat, hiszen mire a felszolgáló visszatér az italokkal, már újra látszólag hűvös nyugalommal ül, apró mozdulatokkal cirógatva az ujjai között tartott kacsót. De mégis, az a másodperc, amíg engedte magát, mintha ott terpeszkedne fölöttük a levegőben, nem lehet megkerülni és csak úgy elfelejteni sem.
Szabad kezével a kupa után nyúl, megszemléli a bíborként csillogó nedűt, orrához emelve hagyja, hogy előbb az illata árulkodjon, milyen zamatot várhat el tőle. Édes és gyümölcsös... Vannak benne lehetőségek, még akár valóban finom is lehet. Igazi műértőként előbb csak egy kortyot enged ajkai közé, lassan forgatja, hagyja, hogy nyelve lubickoljon az ingerekben. Kis túlzással még a gyümölcsök színét is látja, olyan intenzíven érezni ki az ízeket, de közben mégsem veszti el borjellegét. Különleges, nőies ital ugyan, de kifejezetten kellemes.
Persze a külső, női szemlélőben felmerülhet a kérdés: ha egy korty borral így eljátszadozik és ennyire alaposan kiélvezi, vajon mi mindent tudna még ilyen alapos gonddal és odaadással élvezni. Talán csak az egész hódító taktikájának része, hogy még forróbbá tegye a levegőt?*