//Második szál//
//Ysnul és Mira//
-Majd szerzek jeget is, hogy sikerüljön. *Kuncogja el magát, mert hát lehet a férfi már csak attól felhevül, ha hozzábújik szorosan, de ez esetben biztos Mira is hamar felmelegedne. Ez a fura érzés, amit a gyomrában érez kavarogni valahogy jó érzéssel tölti el és nem akar elszakadni ebből az állapotból.*
-De még mekkora szerencséd van, hogy a lovászfiúnak néztelek először, ami mélyen rangodon aluli tudom, bocsáss meg érte. *A szép szavaktól még jobban átjárja a meleg bizsergető érzés és legszívesebben elszökne vele a világ elől, hogy csak ők ketten létezzenek, de félő hogy hamar egymásra unnának és persze Mynát is bajba keverné, amit nem bocsátana meg magának.*
-Szerintem beletörődnek abba, hogy összejöttünk, bár Ryrros lehet csipkelődni fog veled, de nem kell foglalkozni vele és a legfontosabb, hogy ne szűrjük vele össze a levet, mert veszélyes a fickó, de nem hülye, így nem hinném hogy bántana egy klántagot is, főleg ha megkapja a jelet ő is. *A következő kérdés előtt sóhajt egyet.*
-Szerencsére nem ismerik annyira, de annyit kell róla tudni, hogy szinte az egész házzal összefeküdt valamilyen módon és mivel egy kurtizán, így nem igazán volt egynél többször másokkal, egy embert leszámítva, akivel lelépett, de őt valami azt súgja nem fogjuk már viszont látni. *Fejezi be a komolyságot és inkább a vicces jelenetre figyel, ami kibillenti ismét a boldogság felé Mirát.*
-Ó én rettenthetetlen harcos Hercegem! Alig várom, hogy megmutasd a tudásodat és összemérjük tudásunkat és ha ügyesebb lennél még taníthatsz is engem. *Nem visz bele semmi gúnyt, hiszen jól tudja már, hogy senkit se becsüljön alá, hanem inkább felfelé és úgy megúszhatja komolyabb sérülések nélkül.*
-Na, de haladjunk is, nem érünk rá itt bohóckodni! *Fogja meg Ysnul kezét és húzza meg maga felé, hogy induljanak tovább a gazdagnegyen utcáin.*
-Majd megtudod, ha el jön az ideje! *Most ki is tér a válaszadás alól, mert nincs ilyesmire idejük, lassan leszáll az éj és még fel is akar készülni a férfi és el is kell jönnie a házhoz is ismét.*
-Alig várom, hogy fess nekem valamit, ha már meg kellett tanulnod és megy is neked. *Mira nem valami nagy művész és a vércse jelet is rengeteg ideje gyakorolja, hogy tökéletesen feltetoválja majd az új tagokra.*
-Na lassan oda érünk, ahol már látható lesz a ház, izgatott vagy? *Kérdi csalafinta mosollyal az arcán, bár belül kicsit előre szomorú, nem akarna elválni a Hercegétől, hiszen még csak most találkoztam újra, igaz annak is egy ideje már, de már most hiányzik neki előre.*