//A fogadás//
*Nem mindig kell sok értelem az élethez, hiszen vegyük csak a parasztokat, akiket mindenki olyan butának tart. Az alkudozás tudományát még ők is ismerik, ami hogyan is működik? A maximummal kell kezdeni, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle. Jelen esetben semmi. Illetve nem úgy van az! Helyesen majdnem semmi, mivel azért nyitva maradt a kérdés, csak hát a nő sikeresen megtalálta a feltételek között a legértéktelenebbet. Hiába, ha a nő okoskodik, az pocsék dolog, de ha tényleg okos... hát annál pocsékabb semmi sem lehet.*
- Egyéb szívességekre is rávehető vagyok, ha megkapom a posztot *jegyzi meg, mivel kivételesen rohadtul hidegen hagyja, hogy kap-e állandó hozzáférést a tekercsekhez (amit szerinte egyébként nehezebb biztosítani egy jöttment szerzetesnek, mint egy ottani tanítónak, de a hölgy nyilván szereti fitogtatni a hatalmát), inkább egy jó kapcsolatot szeretne megalapozni. Mert hát ki tudja, jelen esetben a fő célja a szentélybe bejutni, de vannak hosszútávú céljai is, ha pedig a hölgy hatalma valóban olyan messzire elér, mint mutatja, akkor a határ a csillagos ég.*
- Rendben, vegyük úgy, hogy állok rendelkezésére *bólint néhány hümmögés után, így végre valahára rátérhetnek a továbbiakra is. A gyöngyökről nem tudnak meg sokat, de hát semmi gond, majd megoldják, hogy elhalálozzon az előző tulaj, és véletlenül csak ők legyenek a közelben, akiknek átadhatja az információt. Persze jobb lenne biztos alapokon kezdeni, de mivel ennyire futotta, hát beérik ennyivel. Az már szinte bizonyos Lorew számára, hogy a gyöngyök semmilyen különleges erővel nem bírnék, tényleg csak valami buta játékot játszik a hölgy, amihez bábokra van szüksége. Persze attól még leselkedhet rájuk valódi veszély, de a "tizenhárom van a világon" dolog éppen addig lesz igaz, amíg a másolatokat le nem gyártják, mert érdemi szemszögből azok sem fognak többet érni. Nem baj, amíg a szerzetes megkapja a jutalmát, addig akár kavicsokat is gyűjt a szegénynegyedben. Az "álmok és látomások" rész igazából csak egy enyhe szájelhúzást vált ki belőle, mivel hát... majd egyikőjük mindig alszik, hátha? Vagy mégis hogy tervezik? Mondjuk neki már erre is kész a terve, de a franc egye meg, mire kapják a többiek a bérüket, ha mindent ő talál ki?*
- Tehát akkor a másolatokkal önt úgysem tudnánk átverni, ezáltal túlléphetünk a bizalmi kérdéseken, nagyszerű *nyújtóztatja ki elgémberedett tagjait* Felteszem az nem okozna álmatlan éjszakákat senkinek, ha viszont mást egy picit belehúznánk a lihanechi posványba ezzel a trükkel *ha mégis, hát az majd magára vet, de lehetőleg valami gabonát. Akkor a jövőt illető dolgok kitárgyalásra kerültek, de hát a szerzetes néha a jelenben is szeret élni (túlzás, hogy szeret, de néha muszáj neki belesüllyedni ez világ mocsarába).*
- Nekem bőven elég *jegyzi meg, aztán ha majd szét kell válni, a hintó az ő segge alatt gurul, a másik csapat meg mehet gyalog, neki mindegy. Csak ne késsenek* De azért néhány fáklya akkor is kéne, ha egy módja is van, hogy megkapjuk.
*Nem, nagyon nem tudja meghatni az olajlámpa ténye, mert akkor egészen biztosan a kazamaták legmélyén fogyna el az olaj, vagy ilyenek. Így is lehetséges, hogy a fáklya meg majd pont ott alszik el, ő meg félúton elhagyta a kováit, de akkor már legalább szidhatja a világot teljes lelki nyugalommal, hiszen ő mindent megtett. Ha pedig eljutottak a hintóig, sőt, bele is ültek, akkor kezdődhet a beszélgetés. A gnóm korábbi megjegyzésére is választ ad, mivel nem olyan halva született ötlet az sem.*
- Ha a fogadóban lelheti nyugalmát, a tizenhét lehetne szobaszám. a pedig a sápadt vándor a hold lenne... *amikor Vi ezt megjegyezte, akkor csak egy erőteljes "Ha"-t hallatott, ezt egyfajta rövidítésnek lehet betudni, a "tudtam hogy előbb-utóbb fog mondani valami értelmeset!" diadalkiáltásnak* Akkor a Pegazus lenne, mivel ott van mellette a Holdudvar. De ott emlékszik bárki lóval kapcsolatos szoborra? Mert én csak a kőre, meg a lugasra.
*Aztán sor kerülhet a bemutatkozásra is, amit valóban nem árt megejteni, habár a neveket nagyjából abban a pillanatban elfelejti, hogy elhangzanak, de legalább a gnóm pirtianesi eredetét megjegyezte.*
- Lorew Mazoral vagyok, lihanechi szerzetes *jegyzi meg szinte betanult szöveghez hasonlóan, mivel az agya továbbra is a rejtvényen kattog. Akárhogyan is, nem véletlenül éjszaka gyűjtötték össze őket.*
- Akkor a temetőben megegyezhetünk *mondja, hogy induljon az a hintó, ne pocsékolják az időt* A fogadóval szemben az egyetlen fenntartásom, hogy míg a temetők kriptáiba nem sokan járnak, és ott könnyedén el lehet rejteni valamit, de... A fogadóban ilyen értékes dolog nem lenne biztonságban, még akkor sem, ha mágiával van védve. És attól annyira nem félek, hogy ásni kéne, viszont a kriptán belül egy-egy hulla nyugalmát talán meg kell majd zavarnunk. A kérdés az volna, hogyha valóban a temető, akkor vajon mi lesz a tizenhét? Vagy egy egyes, és hetes, mert számok kiadják a tizenhetet, vagy hogy volt *sokszor járt már a temetőben, de semmilyen számokkal nem találkozott meg, jóllehet, nem is kereste őket.*
- Mellesleg hallott már valaki ezekről a gyöngyökről korábban? Esetleg érzett valamit? *pillant a gnómra, aki ugyebár megfogdosta a gyöngyöt* Mert igencsak áldásos volna tudnunk, hogy ugyan mire is vállalkoztunk. Remélhetőleg az első gyöngy ad majd valami hasznos információt, legalább a következő gyöngyről.