//Owairat -rezidencia//
//Előző este és Napváltás, Reggel, indulás a majorságba //
*A vörös lány csak nem marad nyugton, mindenáron varrást akar.*
– Tudok hímezni, de nem élő emberre. *rázza a fejét először, de végül csak nincs mit tennie, a behatoló addig-addig mutatja, hogy de bizony, az ő sebe súlyos, míg az felnyílik és vérezi kezd* Na szép!
*Amy végül megadja magát, keres némi bort, azzal mossa ki a sebet, majd a tűt és a cérnát is bele áztatja, aztán ölt. Háromszor csak, de nagyobb öltéseket, hogy a kevés is tartson, majd a fejét ingatja.*
– Kész, de nem túl szép. Sajnálom.
*Aztán behatoló végül tényleg a pincébe kerül, pár öltéssel és egy új kötéssel gazdagabban, Amy pedig a konyhában marad valamiféle vacsorát készít, bár az idő szűkössége miatt nem olyan fejedelmit, mint amit tervezett, de aki éhes, annak jut étel, egy kis gombás-kolbászos ragu párolt rizzsel. A borított almatorta elkészítését Amy elnapolja, főleg, mivel ahogy megtudta, másnapra megint csak csomagolnia kell.
Emiatt sokáig marad fent, és bár jól alszik, de másnap is hajnalban kell. A saját kis motyója a nagyobb szekérre kerül, ahogy az útra összeállított élelmiszeres kosarak és kulacsok, meg vizestömlők is. Aztán ahogy a karavánnak is pakolt, így maguknak is állít össze ellátmányt, és valamelyik közelben tartózkodó férfiembert be is fogja segíteni, hogy minden a nagyobb kocsira kerüljön. Az úrnő hintójába egy kisebb kosárkát rak még be némi harapnivalóval az útra, hogy emiatt ne kelljen menet közben ugrálnia.
Tylen úr megjelenésére csak felvonja a szemöldökét és elmosolyodik.*
- Vigyázzon ám! Azt az almát is én vettem tegnap a piacon *jegyzi meg neki vígan. Úgy látja, hogy a férfi nem igazán bízik benne a tegnap reggeli ébresztő után, hogy neki is adna enni, pedig megtenné, mert ha az úrnő nem dobta ki, akkor helye van a házban. Amy számára ez ilyen egyszerű.
Aztán indulás előtt még felnyitja a csapóajtót a kamrában, és kiengedi a vörös hajú lányt.*
- Gyere, az úr úgy rendelte, hogy fel kell ülnöd a szekérre, meg azt is mondta kötözzelek meg *sóhajt.* Szóval...
*Reméli a lány nem ellenkezik vele, Amy ugyanis se nem harcos, se nem börtönőr és még nem volt ideje gyakorolni sem Zenolitával, sem Allal. Ezért segélykérően körbenéz, hátha ott van egy testőr, mert akkor ezt a feladatot inkább rá bízná, de ha netán nem így alakul, akkor ő maga megköti a lány csuklóit a teste előtt, aztán segít neki felmászni a nagyobb kocsi végébe, majd szól a férfiaknak is, akik jönnek:*
- Azért ti is figyeljetek rá! Én csak házvezetőnő vagyok, és nem börtönőr!
*Ezzel ő maga is felmászik a kocsira, és elhelyezkedik az útra.*
~Hajrá! Lássunk világot, amúgy sem jártam még erre sosem!~
*Amy mosolyog és kíváncsian tekintget, mintha tényleg csak a környék megcsodálása lenne a dolga.*