//Owairat -rezidencia//
//Emelet majd szalon//
*Csupán szája apró rezdülése jelzi, nehezen visszafogott mosollyal van dolguk. Reggeli álmosságban még szerencsétlen jószágra gondolt, ám mostanra, főképp Amy megerősítő szavait hallva ráeszmél, a háziak akartak így kedveskedni neki. Ezek után mindennél fontosabb, hogy az ablaka zárható legyen éjszakára.*
- Egy özvegy ember házasulása mióta bigámia? *vet egy csúf-gonosz pillantást a nő felé. Meg sem lepődik azon, hogy a cselédek sutyorognak már, ez is a munkakörükbe tartozik. Emellett csak az ő java, ha már az egész ház sejti, miféle szerepet tölt majd be. Kevesebb lesz a macera és a meglepetés.
A veszélyességére utaló szavakra viszont már valóban elvigyorodik, amolyan féloldalas, sötét mosollyal, mi inkább hátborzongatást, mintsem melegséget vált ki a szemlélőből. Közben pedig türelmetlen kopog ujjaival az asztalon, míg a két nő el nem hagyja a szobát.
Rögvest húzza ki a fiókot és a lapokat átpergetve veszi ki az idegen darabot. Nem zavarja, hogy tán levéltitkot sért, ha már az ő kupacában rejtették el senki nem róhatja fel neki. Ám az első gyors olvasat után ráeszmél, titoksértés nincs, hisz neki szól a papiros, nem is akármilyen üzenettel. Újra végigfutja a sorokat, majd morcosan megszemléli a feltört pecsétet. Szép egy szolga, aki fel meri bontani a nem neki szóló levelet. Hát ilyen ajándékkal akarnak neki kegyeskedni?
Türelmesen hajtja össze a levelet, hogy írása fedve maradjon, majd lassan megindul maga is. Fogalma sincs, hogy a történtek után mi a terve a vörössel a háznak, ám azt nem szereti, ha az ő dolgai felett akarnak döntést hozni. Még ha senki nem is tudja, hogy a tulajdonát képezi.
Nagyjából akkor éri el a szalont, mikor Nivere számon kéri a nőt, ám azok első szavai elfutnak füle mellett, ahogy a sokaságot veszi elsőként szemügyre, az idegen arcokat, a duzzadt izmú barbárt.*
~ Nocsak, micsoda újdonságok forognak ma itt fent! ~
- Tégy csomót a szádra és fejezd be, mielőtt jobban belegabalyodsz *morran a siránkozó nőre, miközben mellé lépve határozottan a tarkójára fog, piciny mozdulattal kényszerítve amazt térdelő helyzetbe, mondhatni szolgasorba. Ugyanakkor ezzel a mozdulattal a vörös látómezejébe kerülhet a másik kezében tartott levél. Igaz, csak a kettétört pecsét, de csak felismeri a saját művét.*
- Lássátok el a sebét és lökd be valamelyik lyuknyi szobába a cselédszálláson, hogy kialudja a hülyeségeit *fordul Amy felé, ha már úgy is ő viselte eddig akaratlanul is gondját a behatolónak, majd sötét tekintetét Nivere-re veti, szavak nélkül sejtetve vele, nem kíván ellenkezést, ugyanakkor magyarázattal sem fog szolgálni a cselédek előtt.*