// A Fogadás //
*Szemeit forgatja a kukacoskodásra, talán ha ő is épelméjű, normális emberi lény lenne, talán meg is értené a fizetségen való apróbb kis alkudozást, ám lévén ő csak egy kölyök, aki annak idején több órát töltött egy mezőn a tűző nap alatt, így mindez számára érthetetlen. Persze egészen addig, amíg Hu ki nem böki pontosan mire is gondol ő maga bér alatt. Szemét Lorewre szegezi, majd a nőre, ki időközben felemelkedik fekvőhelyéről és kecses mozgásba kezd előttük. Vit elfogja a kísértés, hogy odalépjen és megtapogassa a nő haját, vagy egyáltalán magát a lényt, hogy megnézze, anyagiasult lényről van-e szó, vagy egy emberi alakba bújt szellemről, de végül nem mozdul.
Főleg azért, mert történik vele valami, ami végülis napjában számtalanszor előfordul vele. Hangokat hall. Pontosabban inkább egyet, de azt egész tisztán. Körbe is fordul, s látván, hogy nem társai beszélnek hozzá, lehunyja szemét, ezzel is kimaradva a közben zajló társalgásból. Így marad néhány percig, s amint újra felnyitja szemhéjait, bólint is egyet. Külső szemmel elég borultnak tűnhet ez a pillanata, egyedül Lorew az, aki már szemtanúja lehetett a lány efféle „elvonulásának”. Lassan egyik kezét a zsebébe mélyeszti, majd szája sarkainak apró ívelésével elmosolyodik. Kékjeit pedig a nőre szegezi, de mint eddig, most is csak keveset beszél. Egyelőre legalábbis. Pontosabban addig, amíg az útmutatás fel nem csendül. Ekkor kisgyermek módjára összecsapja a kezeit.*
- Ez tetszik. *Jelenti ki vidáman. Persze, hiszen ő maga is szokott efféle látszólag értelmetlen dolgokat motyogni, melyeknek sokszor csak számára van értelme. Ekkor Lorew mond pár dolgot, melyek végre Vi homályos elméje előtt is értelmet nyernek, akárcsak a gnóm érvelése.*
- A temető! Menjünk először a temetőbe. *Lelkesedik a felvetésért, hiszen a sok sírhely merőben érdekesebbnek mutatkozik számára, mint egy unalmas és nyüzsgő fogadó. Ráadásul, ha ő maga el akarna rejteni valamit, mindenképpen olyan helyre rejtené, hova kevesen akarják betenni a lábukat. Ehhez a kérdéshez így nem tud sokat hozzátenni, ám van még valami, ami számára is egész logikus lenne.*
- Sápadt Vándor lehet a hold is. *Hogy honnan jött neki ez a felvetés, mi nem túl érthető, azt már nem fejti ki, így vélhetőleg vele lesznek problémái a többieknek, már ami a csapattársi együttműködést illeti.
Hu fáklyáért rimánkodik, ám a gnóm és hatalmas társa már rendelkezik olyan eszközzel, ami fényt adhat nekik, így ő csak csendesen sarkon fordul a bakancsán, hogy megindulhasson kifelé.*
- Fura nevetek van. *Jegyzi meg Calwornak, majd felnéz a Rapa nevű hölgyre. Ő maga alacsony kis termetével inkább a gnómhoz hasonlít, így a nő mellett egy apró kis porszemnek tűnhet.* Az én nevem Vi, ő pedig Hu. *Mutat kedvesen Lorew felé a botjával, attól függetlenül, hogy az marad-e csevegni, vagy megindul velük.*
- Ne aggódj, a sírokban nincs semmi félelmetes. *Próbálja gyermeteg bájjal megnyugtatni a Calwort.* Csak oszló hullák, vagy férges csontok. Azok pedig mit árthatnak nekünk? *Vonja meg a vállát. Persze egyesek szerint a temetők hemzsegnek a szellemektől, de Vi tudja, hogy a város is hemzseg tőlük, így nem is érti mire ez a nagy kitüntetett figyelem a sírok felé. Minek maradna egy szellem ott?
Ezután, ha mindenki megindul a hintókhoz, akkor ő is követi őket, csendben mosolyogva és újra lejátszva a fejében hallott szavakat.*