//A fogadás//
*Kezeit nem fogja vissza, mert nincs ami miatt meg kellene fékezni, így csakhamar az ujjai szorításában találja magát a furcsa gyöngy. Tenyerébe ejti, forgatja, és olyan hallucinációkra, tudatalatti megvilágosodásra számít, mint mikor az ember fia réti ármányból készít teát boglárka helyett. Ha nem éri el a kellő hatást, kinyitja a tenyerét és meredten szuggerálja a lila-fehér, hátha az valahogy megláttatja, hogy mit kellene keresni, vagy valami más rejtvényt közvetít mélyen a koponyájába, vagy bármilyen természetfeletti módon irányítja őt a következő gyöngyhöz.*
-Hogyan kellene ennek működnie?
*Fakad ki végül belőle, már ha sikertelenek voltak az eddigi próbálkozásai.*
-Ha utad véget ér, nyugalmad itt leled, a számok kiadják a tizenhetet. Nyikorog alattad a paripa, mit a Sápadt Vándor jelöl meg neked.
*Alig hallhatóan motyogja a négysorost, amit az imént szavalt el a nő.*
-Kiindulópontnak jó.
*Vágja rá a szakállas okfejtésre, majd a szobaszámra tett megjegyzéshez még ezt is hozzáfűzi.*
-Ha kevésbé akarunk drámaiak lenni, egy fogadóban is meglelheti a nyugalmát az ember. Talán ez a megoldás jobban tetszene, de attól tartok, hogy nem lesz ilyen egyszerű.
*Böki ki azt, ami nyomja a lelkét, neki sincs kedve kiásni egy - szerencsésebb esetben - régen eltemetett testet. Felnéz Rapára, ez elsősorban neki szólt, jelezvén, hogy Calwornak sem füllik hozzá a foga, de hát a busás az busás. Elmosolyodik végül azon, hogy a barátjának mennyire tetszik az új szó. A rózsaszín hajú lány nem is annyira különös kérdésre, egy meglehetősen váratlan válasszal rukkol elő a nő, de a gnómot ez különösebben nem izgatja, a nő amúgy is olyan rejtélyes, ha valamit meg kell tudniuk, majd megtudják út közben. Ezzel a gondolattal továbbsiklik felette, és a maga részéről befejezettnek tekinti a megbeszélést.*
-Fáklya nem kell, van olajlámpánk.
*Mutat az óriás kezében lévő, jelenleg minden égést mellőző tákolmányra.*
-Akkor szerintem, ha nincs más kérdés-
*Tekintetét a firkált arcúra emeli, elsősorban tőle vár még érdeklődést, majd ha az minden kíváncsiságát kiélte, elindul a csapattal a folyosókon át, a lépcsőn le, vissza a hintóig. A gnómlábakkal mért hosszas séta közben bemutatkozik a társaság számára még ismeretlen tagjainak.*
-Ha már együtt kell dolgoznunk, úgy gondolom illendő, hogy bemutatkozunk, nemde?
Calwor vagyok, kereskedő Pirtianesből, ő pedig a barátom, Rapa.
*Kezét előbb az öregnek, aztán a lánynak nyújtja, meghallgatva az esetleges mondandójukat.*
-Szóval temető, izgalmasan hangzik, de tényleg remélem, hogy nem kell kiásni senkit. Annyira csak tán nem értékes egy ilyen gyöngy, hogy a gazdájával temessék. Akárhogy is, egy próbát megér, aztán majd keressük a tizenhetest.
*A zavaros okfejtést az szakítja meg, hogy kiérnek az ajtón, és farkasszemet néznek a hintó csinos kocsisával.*
-Akkor most megint ugyanaz a procedúra, vagy kisétálhatunk a saját lábunkon?
*Fordul a körszakállas felé, kissé cinikus hangnemben feltéve a kérdését.*