//A fogadás//
*Na hát igen, Lorew bizonyára lábszáron fosta volna magát, ha mondjuk egy másik éjszaka egy szegénynegyedi sikátorban fut össze a monstrummal, de miután az ember szemei előtt a sötétségből egy alak manifesztálódik, már igencsak rohadt nehéz egy sima páncélos fickótól megijedni. De legalább megerősítést nyer, miszerint nem délben kúszik fel a hold a pályája csúcséra, hanem mit adnak az égiek, éjfélkor, így csak-csak nem kellett senkinek olyan sokat várnia. Valójában ez az Ezüsthátú, nézzen ki bármily ijesztően vagy komoran is, bizonyára mélyen érző költő lélek, aki nyitott a világ szépségei felé. Legalábbis másodszor mond már olyat, ami esetében eldönthetetlen, hogy Lorewnek mérgesnek kéne-e lennie, vagy esetleg meg kéne hatódnia.*
- A túl okosat választom *ad némi segítséget, nehogy végül a páncélos monstrum rosszul találjon dönteni. Erős a késztetés, hogy a további szavakra még hozzácsapja, hogy "Áh dehogy azért vagyok itt, csak jöttem vásárolni a piacon. Éjjel. Teljesen véletlenül.", de ki tudja, meddig szabad hergelni ezt a pofát. Mellesleg akkor hát valamiféle úrnőről is szó van, ez legalább némileg érdekesebbé teszi a dolgokat.*
- Nagyszerű, ki tudja, melyik a jobb *vonja meg a vállát, mivel már úgyis kihörpintette a fiola tartalmát. A franc se tudja, nem várnak-e rájuk a halálnál is rosszabb dolgok. Mindenesetre megitta, most már nem tartja vissza őket semmi attól, hogy elérjék céljukat. Ha korábban kapja a választ, akkor lehet, hogy megjegyzi, hogy sebaj, akkor majd ő is barátságtalan lesz, de hát így... Odaérve nincs más dolga, mint itt követni, ott követni, erre menni, arra menni, csak azt nem érti, miért szövegelnek közben a hímek, ha úgyis két oldalról közrefogják a bandát. Ha akarna se tudna eltévedni, erre valószínűleg igencsak kényesek, ha ennyire odafigyelnek rájuk. Meg aztán... feltűnt az is, hogy Ezüsthátú tudta a nevét, akkor bizony talán más dolgokat is tud róla, és talán akkor valami olyan ajánlatot fognak tenni, amit nem tud visszautasítani. Talán ennél nagyobb lesz majd a csalódás... Odabent helyet foglal, és türelmesen végighallgatja a monológot, habár egy ponton kis híján kiszalad egy "Cehh!" a száján, vagy valami sokkal csúnyább. Hát ki az öreg ég nézi őt madárnak?*
- Tehát ha jól értem, van tizenhárom ilyen gyöngy az egész világon. Mi pedig darabjaiért száz aranyat kapunk. Jó üzlet. A világon összesen ezerháromszáz arany van? *nem mondhatni feltétlen, hogy elgurult volna a gyógyszere, de még az is nevetséges lenne, ha fejenként száz arannyal jutalmaznának egy gyöngyöt. De hogy osszák el... Ha ki megy koldulni, huszonöt aranya abból is lesz, még talán gyorsabban is. Ez egy annyira de annyira idomtalanra sikerült vicc, hogy már nevetni sincs kedve. Sőt, ha fejenként ezer aranyakat ígérne a nő, még az is csak közelíteni kezdene. Vajon mennyibe kerülhet egy egyszerű, de kicsit átlagnál értékesebb gyöngy? Akár ötszáz arany is, de neki huszonöttel szúrnák ki a szemét.*
- Szóval rendben, értékelem én a tréfát, de... valahogy azért annyira nem vagyok humoros kedvemben. Ha vásárra viszem a bőrömet valami olyasmiért, amiből tizenhárom van összesen a világon, és homályosan még utalt is rá, hogy esetleg más is meg akarja találni... akkor talán tisztességes ellenértéket várnék el. Persze pénzben baromi nehéz lenne ellensúlyozni egy ilyen értékes tárgyat, de szerencsére én egyéb lehetőségekre is nyitott vagyok.
*Abszolút nincsen semmi támadó, vagy bántó a hangjában, mivel ez a száz arany tényleg olyan szinten volt nevetséges (sőt, sértő), hogy tudja, hogy a hölgy egy pillanatra sem gondolta komolyan. Csak hát nem biztos, hogy most kéne viccelődni. Persze a társaság többi tagja bizonyosan sokkal jobban fog hahotázni a viccen, de ha Lorewnek kicsit is utánajártak, akkor tudják, hogy ő nem az a humorkodós fajta. Amennyiben valami értelmeset sikerül felajánlani (ha a nő továbbra is ragaszkodik a pénzhez ellenérték gyanánt, akkor Lorew nagyjából ezer arany környékén kezd majd el hümmögni, de remélhetőleg nem arannyal próbál megváltani egy felbecsülhetetlen értékű dolgot), akkor esetleg rátérhetnek a dolgok menetére is. De csakis akkor, egyéb esetben nincs is értelme semmi másról beszélni.*
- Szóval... ha jól értettem, a gyöngy elvezet a következőhöz, majd az ismét a következőhöz, és így tovább. Akkor kezdetnek megtudhatnám, hogy ez a gyöngy hová vezet? Akár elmesélés szintén, de legszívesebben saját magamnak nézném meg a helyet *aztán ha ezen a mellesleg nem olyan jelentéktelen részleten is sikerül átesniük, akkor Lorew rövid gondolkodás után még azt is megjegyzi:*
- És szükségem lenne másolatokra is a gyöngyről. Színe, formája, mintája, súlya... *nem szükséges tovább sorolni, a lényeg: olyan precíz másolatok legyenek, hogy annyi legyen az összes különbség, hogy csak az egyik mutatja a következő gyöngy helyét. Na, hát nagyjából ezeket lesz huszonöt arany megcsináltatni. Ha pedig erre is rábólintott a hölgy, akkor részéről minden kész, epekedve várja, hogy haladhassanak. Esetleg még hozzáteszi:*
- És nem kizárt, hogy jövőben még ilyesmi csecsbecsékre lesz szükség, abban az esetben számítok az együttműködésére.