// Owairat-rezidencia //
//Zen, Kriag//
*Mosolyogva hallgatja Zenolitát.*
– Akkor megvan már a ma esti programom. A vacsora meg, hála a rőthajú póknak ma zsíros kenyér lesz. Pedig Al a tanúm rá, hogy én finom vacsorát terveztem, de ebben a házban nem lehet békésen főzni, ha mindenféle idegenek gyakorolják a falra mászást!
*Zsörtöl picit, bár egyáltalán nem Zenolitára morcos, csak ő van közel, ezért ő hallja.*
– Azt hiszem, az az edzés ezek után kész lelki felüdülés lesz.
~Meg talán kissé jobban megértem majd a fegyveres férfiakat. A harcosokat. Darel úgyis olyasmit mondott, hogy én nem értem őt.~
– Remélem, megadja magát *sóhajt ő is.* Ugyan nem tudom, miben sántikál, de azért olyat nem tett, amiért a nyakát kellene szegni.
*Amy felfelé pillant a törött ablak felé, amin át a behatoló a házba jutott.*
– Az ott Tylen úr szobája, ha nem tévedek.
~És nem tévedek, mert mi zargattuk fel, épp ma reggel, Mixora és én.~
– Igen, mintha én is ezt hallottam volna, de ugyanakkor, amíg nincs meg, addig…
*A mondatot nyitva hagyja. A vérző sebbel csak akkor tud foglalkozni, ha az idegen lány már megadta magát, vagy ha elkapják.
Idáig jut gondolatban, mikor a kapu felől dündüléseket hall.*
~Valaki nem a csengőt használja.~
– Megyek, megnézem ki az, nehogy elveszítse a türelmét, mert szerintem egy napra elég egy falmászó.
*Amy a kapuhoz megy és kinyitja.
Elég magas lány, de a jövevény még magasabb nála. Fiatal férfi, nem éppen túlöltözve.
A nyelvet is kissé törve beszéli, ugyanakkor rendesen bemutatkozik, és ha furán is mondja, de úgy tűnik, őket keresi.*
– Az Owairat-házra gondolsz, ugye? Hát ez az. Üdvözlet, Kriag! *köszönti.* Én Amy vagyok.
Miért keresed a házat? Avagy inkább az úrnőt?
*A kaput kinyitja, de egyelőre még nem áll félre az útból, ami valljuk be némi merészséget jelez, hiszen a férfi nagyobb nála, fegyveres és harcos. És azért, mert a nyelvet törve beszéli, még nem feltétlen ostoba. Talán csak új a városban.*
~Valószínűleg az. Új jövevény. De csak nem gázol le.~
*Amy várakozóan néz fel Kriagra.*