//Dongor ház//
*Egy tündéri mosollyal köszöni meg Aelala biztató szavait és utána már libben is fel a színpadra, hogy elénekelje hősének a dalt, amit Rolwahur írt és amit a piacon is előadott, de most biztos benne, hogy hallani fogja. Nem így tervezte, de most itt van a Tündérmentő és hallja őt. Nagyon izgatottá válik, pedig nem szokott ideges lenni a fellépések előtt soha, hiszen jól érzi magát a színpadon, mintha csak oda termett volna. De most úgy szeretne énekelni, mint még soha ez előtt. Int gyorsan Bhriellnek, hogy kövesse a színpadra, ahogy megbeszélték és kísérje a lanton, mert ő még Aelalaávalk egyeztet, de szerencsére időben meglátja a jelzését és mellé lép. Középre áll és megkeresi Albun tekintetét, ha elkapja rámosolyog, de ha éppen nem mnéz rá akkor is rászegezi ibolya pillantását, mert most csak neki szeretne énekelni.*
-Hölgyeim és Uraim! Most szeretnék elénekelni egy dalt két nagy hősről, akik megmentettek három tündért az orkok markából. Ez a dal más, mint a többi hősről szóló költemény, mert a hőstett tényleg megesett és nem a régmúlt ködébe veszik, hanem nemrégen történt itt a városban. Ennek a nagyszerű tettnek szeretném most elénekelni a történetét Csengőhangú Rolwahur nagyszerű szerzeményét.
*Nem szokott szónokolni a színpadon, de most az egyszer úgy érzi hosszabb bevezetőt igényelt ez a dal, mert úgy érzi mindenkinek tudnia kell ezt a hőstettet, hogy énekeljék még generációk elmúltával is. Szeme sarkából jelez Bahriellnek és mikor elkezd a lanttal játszani, teljes szívéből idézi fel újra a sorokat, amiket már ezerszer is elénekelt és kívülről fúj. Csillogó tekintetével is kísérve adja elő a Tündérmentő történetéről szóló dalt és Bahriell remek lantjátéka ahol kell gyorsan peregve, ahol kell lágyan szólva kíséri őt.*
-
Erdőszéli folyó mentén,
Három szép tündérleány,
Lassan ballag, révedezvén,
Mígnem egymásra talál.
Vékony szárnyuk lágyan rebben,
Örömüknek jele az,
Új kalandot, víg keresve,
Együtt indulnak tova.
Vígan mozog a három lány
Széllel együtt száll daluk,
Fényes nappal, ezüst holdnál,
Be nem állhat a szavuk.
Ám ekkor mily tragédia,
Három ork a bozótból,
Micsoda egy kompánia,
Orvul a lányokra ront.
Megriad a három lányka,
Szárnyuk sebesen csapkod,
De ó jajj, a fenevadak
Utolérnek egyet most.
Virághajú visszafordul,
Ostorával odavág,
De mikor az ork rámordul,
Segítségért kiabál.
Kalapos, és Tündérmentő,
Azonnal odatalál,
Három leánynak megmentő,
Az orkok elébe áll.
Pendül az íj, csattan a kard,
s vér folyik patakokban,
Míg az ocsmány támadóknak,
Csak a holtteste marad.
Hálás volt a három lányka,
Széllel együtt daluk szállt,
Örömük most határtalan,
Nincsen többé semmi gát.
Kalapos és Tündérmentő,
örökké dicsőségben ezután,
tettük örökké zeng, majd
a tündérek ajakán.
*A végén Bahriell lantja nagyszerűen adja vissza a hőstettet. Meghajol most Albun felé a színpadon két ujja közé csippentve kétoldalt szoknyáját és felragyog felé a mosolya. Megtapsolja a lanton olyan kitűnően játszó Bahriellt is, aztán mikor a taps már kevesebb, újra a közönség felé fordul.*
-A dalban szereplő két férfinek örök hálával tartozom és ezúton is szeretném nekik megköszönni. A Kalapos, Svir Gia és a Tündérmentő, Albun di Noman, aki személyesen is jelen van és boldog vagyok, hogy végre hallhatta a róla szóló hőskölteményt.
*Mosolyogva integet felé, aztán felrémlik benne, hogy talán jobban zavarba hozta, mint kellett volna, mert szerénysége is legendás csak úgy, mint az ő hálája iránta. A kis fuvoláját a kezében idáig szorongatta, de most felemeli.*
-Most pedig legyen a vidám táncé a főszerep.
*Mondja vidáman és tényleg nagyon örül, hogy sikerült előadnia végre a dalt, annak is akit illet és most már minden előkelőség aki itt jelen van tudja, hogy kinek is köszönheti az életét. Nem esik egyáltalán nehezére, hogy a fuvolája kedves hangján játsszon egy vidám dalt, amire remekül lehet táncolni is. Ő is ezt teszi miközben a vidám dalt játssza. Ugrál, pördül, fordul, rózsaszín és lila tündér szárnyait rebegteti hátrafordulva, aztán a fuvolán tovább játszva pördül meg újra és úgy forog, hogy rózsaszín ruhája alja, mint egy tányér pörögjön vele együtt. Sok kell neki, hogy elszédüljön, így számtalan fordulatot tesz az egyik, majd a másik irányba. A közönség között ülők szeme biztosan előbb szédül el, mint ő. Vidám dala egybeolvad, vidám táncával és a boldogsága ráragyog a jelenlévőkre is remélhetőleg.*