//Dongnor ház//
//Egferth Fernsun, Dongnor Alonuard//
* Bár figyelme a férfié, még bólogat is szavaira, magában azért gyűlnek a gondolatok. Hisz nem ilyen egyszerű ez, mint ahogy Egferth leírja. Sokszor a támogatott észre sem veszi, miként szövik körülötte a hálót, pusztán a hála érzete öleli körül. Vagy épp, még ha látja is, nem tud mit tenni, mert a helyzet olyan, hogy nincs választás. Hát ilyen nehéz az élet egy mecénással.*
- Egyszer szívesen meghallgatnám *mosolyodik el a viszonzott beszámoló hallatán. Mintha csak azt sugallná, szívesen találkozna az idegennel eme ház falain kívül is, egy önként választott időpontban, nem pedig a véletlenre bízva a dolgot.*
- Ezek az estélyek többnyire ilyenek. Ha az ember nem lel önmagának valami szórakoztatót, hamar unalmasnak érezheti *bólint a szavakra, majd mosolyba szaladnak ajkai az udvarias és még is sokat sejtető szavak hallatán.*
- Minden sértés nélkül. De higgye el, nem engedném magam sürgetni, ha nem akarok magam is menni.
*Nem inti a férfit, nem, még csak gőgös sem akar lenni, ám azt éreznie, tudnia kell a másiknak, elég önálló személyiség ahhoz, hogy maga dönthessen, kikerülve az alól, hogy más kényszerítse rá az akaratát.*
- Remélem nem érzi terhelőnek, de magam még maradnék. Esetleg sétálhatnánk egy kört, megcsodálva a házigazda kiállított szobrait, vagy épp csak úgy szemrevételezni a jelenlévőket. Ki tudja, talán belebotlunk valakibe, aki érdekes társalgó lehet mindkettőnknek.
* És mintha csak végszóra történne, mint egy remekül megrendezett színdarabban, még alig karol a férfiba, mikor újabb idegen lép hozzájuk, bemutatkozásával megerősítve hovatartozását is.*
- Örülök, hogy megismerhetem. A nevem L'alita Lhenne. Épp most akartuk megcsodálni a családja gyönyörű kertjét, de a személyes ismeretség mindig érdekesebb.
*Bók a házigazdának, vagy épp egy családtagnak, ki tudja. A lényegen nem változtat, még hozzá az új kapcsolat lehetőségén.*
A hozzászólás írója (L'alita Lheene) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.07 15:46:20