//Dongnor ház//
*Nem nehéz észrevennie, hogy bár nyíltan kevesen tekintenek rá, illetve rájuk, lapos pillantások, szemsarokból vetett tekintetek kereszttüzében áll.*
~ Nem baj. Nézzetek csak... nézzetek meg jól. ~ *rándul kis vigyorra ajka. Egy-két helyről, például Elinara Ginivrien felől mintha mosoly is villanna, de a többség arcán a Dongnornéhoz hasonló kifejezések egyike ül: tanácstalanság, kelletlenség, kínos zavar.*
- A diszkréció, kedvesem, a harmadik nevem. *súgja oda halkan a lánynak, majd elengedi a lányt.*
- Így legyen, Syrinne. *biccent, aztán figyelme a többi vendég felé fordul - ám ő sem fukar szemsarok-pillantást irányozni a lány után, hogy lássa, hová is tart.*
~ Ahaha, gondoltam. Albun uraság. ~ *de legalább a tippje jónak bizonyult; nem is nagyon tudna más a jelenlévőkből elképzelni.*
~ Talán mert nem ismered szinte egyiket sem, heh. ~ *és valóban, a felé mosolyogva fejet hajtó Moonon kívül nem igazán mondhatja egyikre sem, hogy legalább tudná, kicsoda. A Tükrök vezérasszonyát hasonlóképpen üdvözli, mint az őt, nem akarja nagy dobra verni ismeretségüket.*
*Bár szívesen csatlakozna a fesztelen úri közönséghez, nem igazán tudja, hogyan tegye ezt meg. otthon nincs gond ebből, hiszen ő a legmagasabb rangú személy, így - kevés idevonatkozó szokásuk és szabályuk figyelembe vételével - bármibe beleütheti az orrát. Itt is csinálhatna így, és ha jól vette ki nemes társa és új barátja, a Naruhil család küldötte szavaiból, erre még alapja is lenne, mégsem hiszi, hogy ez lenne a legjobb út. Ezért poharat cserél, üreset telire, és az dalra figyel, amit Aelala Meer és társai adnak elő. Hős királyról, kalandokról, nőkről, felelősségről, csodákról... nem szól azonban a veszteségről, a fájdalomról, a bukás örök árnyáról.*
~ Naná, ez egy mulatság. ~ *kortyol italába, majd a dal végén elégedetten biccent; szép volt ez így.*