// Mélység Vérei//
* Meg is indul a Pegazus felé, hogy utána járjon a kiírásnak. Újra és újra átgondolja a szavakat, amiket imént mondott a fiatal nősténynek. Igazából, az sem biztos, hogy megtalálják Nariit és akkor mit csinál vele? Megígérte neki, hogy segíteni fogja. S ha meg is találják a nőstényt, nem biztos, hogy az a szárnyai alá venné. Korábban is eszébe jutott már egy lehetőség a tisztáson, bár akkor még nem említette Raxának, talán épp itt lenne az ideje, döntsön ő a sorsa felett. Megállítja lovát, s kissé félre vonja a kis Pimaszt, hogy mégse az út közepén ácsorogjanak. *
- Figyelj, nem biztos, hogy megtaláljuk Nariit, sőt igazából jelenleg engem más foglalkoztat. Viszont, megígértem neked, hogy segítek. Lehet, lenne más lehetőség is. Van itt a városban egy mélységi család, a Matrónájuk, ha minden igaz ért a mágiához. A Tavaszünnepen láttam, s ha jól emlékszem szép eredményt ért el. Ott tanulhatnál, s ismerkedhetnél egy kicsit a felszíni léttel, amíg oda vagyok. Legalábbis megpróbálhatnánk. Vagy jöhetsz velem, de akkor elképzelhető, hogy egy darabig magadra kell, hogy hagyjalak. Választhatsz, mit szeretnél.
* Minden szót, mondatot, átgondolva forgat. Biztosítani akarja róla Raxát, hogy amit tegnap mondott, azt valóban úgy gondolja, s nem akarja magára hagyni. Biztosítani arról, hogy valóban vissza fog érte jönni. Ezért is gondolta úgy, hogy talán ott biztosabb helye lenne. Figyelnének rá, s terelgetnék egy kicsit. Vajmi fogalma van arról, hogy is működnek ezek a hókuszpókuszok, ott még tanulhat is, ha akar. *