//Dongnor ház//
*Lovát a Gazdagnegyed egyik bérelhető lóistállójában hagyja, majd tesz róla, hogy némileg felfrissíthesse magát és ne legyen olyan szaga, mint... nos, mint amilyennek a városiak a barbárokat tartják. Persze lehetőségei korlátozottak, és még mindig inkább harcos hadúrnak, mint bálba járó nemesnek tűnik, de az összkép mégis csak sokat javult; hiába, a pénz hatalom, a sok pénz pedig... .*
*A nemesi ház, ahová meghívták, Kagannak pont olyan, mint az összes többi: csicsás kőből összerótt, túlcifrázott, nagyjából védhetetlen hajlék, a dekadencia és a városiak naivitásának szép mementója. Szerencsére azonban a bál maga nem az épületben, hanem a belső kertben van.*
- A Szellemek óvják e ház népét. *biccent az őt fogadó komornyikfélének, vagy mi az.*
- Jelentsd, szolga, hogy Kagan Thargodar Nagytanácsnok érkezett, Dongnor úr meghívására. *ha szükséges, átadja számszeríját, de mesterkardját nem, és komoly cívódás lesz belőle, ha nemesi rangjának e jelképétől meg akarják fosztani. Amúgy is: puszta kézzel is remekül gyilkol, mágikus képességeiről nem is szólva - gesztus lenne csupán a fegyverelvétel.*
*Odabent, a kertben kissé elámul: A teret megvilágító fáklyák asztalok és műalkotások sorára ontják fényüket. Az asztalok már meg vannak terítve és a ház személyzete nagy tálcákon hozzák ki a különböző ételeket, a bál láthatóan tart egy ideje. Kagan el is bizonytalanodik kissé, hiszen azonnal látja, mennyire kirí ebből a környezetből, és azt is, hogy ez nem nagyon fog változni soha, öltözzön bár brokátba és selyembe. Hiszen hiába a gyönyörűen faragott gyümölcsök, a dinnyéből faragott Virágok, a diszharmónia ezen dekadens ízlés a Tharg vezér puritán, csak az ötvöstárgyaira szorítkozó eleganciája között kiáltó. Pedig Kagan Thargodar sem vall szégyent: ruházata, felszerelése, ékszerei nagy gazdagságot sugallnak, ezüst és arany osztozik visszafogottan a férfin.*
*A tálcákon kisebb falnivalók várják a vendégeket; ezek pont azok a fajtáka, amiket egy nagyétkű felföldi csak kinevet. Tanácstalanságában ezért inkább a műtárgyak felé fordul, melyeknek nagy ismerője és lelkes gyűjtője; részletkérdés csupán, hogy sem fizetni, sem cserélni nem szeret értük. Némelyik tárgyat felismeri: jó néhány éve ő adta őket orgazdák, műgyűjtők kezére - kíváncsi lenne, hogyan, kitől szerezte meg jelenlegi gazdájuk. Korábbi tulajdonosaik sorsa nem kétséges előtte, mint ahogy az sem, hogy legalább két tárgyról komoly munka lehetett levakarni a vért és az agyvelődarabokat. Ezen magában jót szórakozik, miközben fejét rázva próbál akklimatizálódni - nem mulasztva el némi italt keríteni magának. *