//Owairat-rezidencia//
//A szalonban//
*Remélhetően valamelyik szobalány, vagy a házvezetőnő, hamarosan követi Niveret a nyitva hagyott ajtón át. Ebben az esetben rendelkezik egy pohár vízről Alasdair számára.*
-Valóban.
*Szúrja közbe röviden. Tényleg nem ismeri a férfit, még a nevet sem igen hallotta, pedig eddigi életét itt élte le. Mentségére legyen mondva, nem éltek apja éltes kora okán kellő mértékű társadalmi életet. Kevesekkel érintkezett személyesen a gazdagnegyed kúriáit lakó nemesek közül. Ráadásul mostanság sok az új arc és név is, hiszen sokan teszik le székhelyüket, kik Lihanechből, vagy éppen a távoli Pirtianesből, vagy Wegtorenből költöznek át a sokkal kedvezőbb fekvésű és éghajlatú Artheniorba.
S amilyen finoman kerülve a fontos témákat kezdett Nivere, úgy vág bele a közepébe kertel nélkül a férfi. Újabb kereskedelmi kapcsolat? Meglepődik. Előző nap Loganorr Braxtonnarral kötött egy megállapodást, és lám, most itt van egy újabb lehetőség. Mikor az üzletet hozza szóba Alasdair, akkor megélénkül kissé, figyelme erőteljesebb lesz. Ez az a pillanat, amikor a nemes kisasszony háttérbe szorul, és helyét az üzletasszony veszi át.*
~Egy újabb ifjú nemes, akit nem túl nagy vagyonnal hagyott itt az atyja.~
*Sóhajt egyet. Igaz, Loganorrt kitagadták. Végül is, nincs abban semmi rossz, ha bíznak a képességeiben, és rábízzák a vagyont, amit beforgatva újra csak pénzt lehet csinálni. Ám ez az ajánlat, eltérő, így kissé más megfontolás alá kell vetni.
Már-már válaszolna, hogy átbeszéljék ezt, mikor a férfi egy újabb ajánlattal áll elő. Vehetnénk egyféle üzleti ajánlatnak ezt is. Nivere első gondolata a bosszúság. Az írnok, ki lejegyezte apja szavait, annak halálos ágya mentén, úgy tűnik könnyedén adta ki a hallottakat. Bizonyára jó pénzt csinált belőle. Megbízhatatlan népség. Most, talán második ízben, mióta a háznál van Philderd, bukkan fel benne a hála érzése Isurii Thargodar irányába, amiért idehozta a fiatal titkárt.
Ezúttal más tekintettel méri végig Alasdairt. Miért is nem tudott egy nappal hamarabb érkezni a másik? Sóhaj szakad fel belőle, s gondolatai szélvészként száguldanak. Ugyan mi változott volna? Tylen Thalamarr attól még épp úgy benyújtotta volna igényét a teljes vagyonára, s vele együtt Nivere kezére is, mint valami ráadásra. S hogy miként is akarna tekinteni a jóképű Alasdairra Nivere? Talán más szemmel is, mint egyszerű üzlettársra. Legyünk őszinték. Nagyobb dobbanásokkal nem járja útját a szíve a férfi láttán, de igen, el tudná képzelni, mint társat. A szerelem meg, megjönne idővel.
Mozdulna is, hogy mindjárt türelemre intse Alasdairt, mert hát illendő lenne elmondani a kérőnek, hogy vágya tárgya már nem annyira szabad, amikor is, ismerős hang és alak lép be a nyitva hagyott ajtón, szertefoszlatva azonnal a pillanatnyi ábrándködöt.*
~Óh, Sorsnak keze! Miért szövöd ily bonyolulttá e fényes kelmét?~
*Magában sóhajt fel csupán, s a mosoly az ajkán több, mint kényszeredett, már-már grimasszá torzul. Nagy önuralomra van szüksége, hogy elpalástolja érzelmeit. Tudja, hogy mondania kéne valamit.*
-Tylen, *Szólítja meg az ifjú wegtoreni nemest.* Alasdair üzleti ügyben fordult hozzám.
*Erről hirtelen Tylennek nem mond többet, elhallgatva a férfi elől, a másik ajánlat tényét. Csak villanó tekintete, melyet Tylen háta mögül Alasdair felé villant, sugall némi könyörgést: "Az Égiekre! Le ne buktasson!"
Az üzlet pedig, minden bizonnyal érdekelni fogja Tylent, hiszen az hozza a vagyont, mellyel a súlyos árat megfizetni képes lesz. Más dolog, hogy valamit Alasdairnek is ki kell találnia, hogy Tylent miért is nem küldi ki a helyiségből.*
-Kedves Alasdair, Thalamarr úr jelenleg házam vendége, és... üzleti ügyekben a tanácsait meg szoktam hallgatni.
*Igen, ez így talán jó is lesz. S ha a válaszok mindenkit kielégítettek az adott felállást tekintve, akkor tér vissza az üzletre magára.*
-Hatvan százalékot mondott, amennyiben a karavánomra bízhatja áruját. Azonban a messzi északra küldött karavánok útja nagyon veszélyes. A hatvan százalék csak akkor megfelelő, ha és amennyiben elkíséri a karavánt Ön is, vagy maga helyett fegyvereseket állít ki, akik kellő védelmet tudnak biztosítani a hosszú és veszélyes úton. Most indítottam épp egy karavánt Lihanechbe. A következő tehát csak akkor tud menni, ha ez visszatért. Az legalább két hónap még. Ha ezt ki tudja várni, és az árban meg tudunk egyezni, akkor részemről semmi akadálya, hogy csatlakoztassa az áruját.
*Kérdő tekintete villan egy pillanatra Tylen felé, mintha valóban tanácsát várná az ügyben, majd visszatér, és megpihen Alasdair arcán, egy szomorú mosoly kíséretében.*