//Namos-ház//
*Hát Lorew sem gondolatolvasó, hogy tudja, miről beszélgetett Eralil előző vendégével, egyelőre örül, ha azt meg tudja jegyezni, hogy ő mit beszélt vele (habár megjegyzendő információk terén eddig nincs túlterhelve). A szerzetes számára nincs igazán jó meg rossz a világban, csak hatalom, így persze nem fog egyetérteni az elhangzó szavakkal.*
- A világban semmi sem ilyen egyszerű *vakarja meg a fejét, hogy melyik ponton is támadja meg először a dolgot* Honnan tudhatja bárki is, hogy ki hány embert fog még megölni életében? Tegyük fel a következőt, ön biztosan tudja egy csecsemőről, hogyha felnő, akkor egy háborút fog kirobbantani, amely sok ezer ártatlan lény életét fogja követelni. Ebben az esetben hajlandó volna megölni a csecsemőt? *halálosan komolyan kérdezi, ezer és egy ilyen sorsra vonatkozó kérdése van, ezekre pedig értelem szerint nincs elfogadott jó válasz. Amennyiben megkapta a választ, úgy felteszi a következő kérdést:*
- És ha ezután mondjuk két évtized múlva mégis kitör egy háború, és teszem azt, pontosan azért, mert megölte akkor azt a csecsemőt, akkor mire fog gondolni? Azt érezné, hogy nem volt választása, hiszen ha hagyja felnőni a gyereket, ugyanez történik, és pusztán a Sors kijavítja magát, vagy vétkesnek érezné magát, amiért ezrek vére tapad a kezéhez? *a sors nem olyan egyszerű Lorew szerint, ahogyan mindenki gondolja. Ha valakinek majdnem a fejére esik egy szikla, de éppen csak megússza, az azt hiszi, elkerülte a halált. Pedig halálról szó sem volt ott. Amikor a sors halált szán valakinek, akkor az meg is fog halni. Éppen így szó sincs arról, hogy a történések kijavítják magukat, ahogy a példájában, az egyes folyamatokat már el sem lehet rontani, így miért kéne bármit is javítani? Így csak egyszerűbb szemléltetni.*
- Abban sem értek egyet, hogy pusztán csak mert túl jelentéktelenek vagyunk ahhoz, hogy a felsőbb erők felügyeljék minden lépésünket, attól nekünk szabad lenne addig feszíteni a húrt, amíg ők nem igazítják helyes medrükbe a dolgokat. Akkor talán már túl késő lesz eszmélni a lázadóknak. Szóval ami engem illet, érintőlegesen sem szeretnék azon entitások akarata ellen cselekedni, akiket pont hogy szolgálni szeretnék. Abban egyetértünk, hogy a templom helytelenül csinálja a dolgokat, de nem hiszem, hogy ön szeretne nyitni a felsőbb világok felé, hogy megtudja, mi a helyes, és mi a helytelen. Amennyiben pedig ön is pusztán a saját mérlege szerint tervezi megítélni a dolgokat, akárcsak Amos Thenior, úgy sajnos az ön módszereivel sem tudok egyetérteni. Persze lehet, hogy félreértettem *vonja meg a vállát, hiszen lehet, hogy Eralil valójában akar érintkezni felsőbb világokkal, azok entitásaival és démonaival, csak esetleg rosszul fogalmaz, vagy eltitkolja. Mindenesetre Lorew nem mágus, nem alkimista, és végképp nem kardforgató, pusztán egy szerzetes, így nem is kell semmiben egyetértsenek, lévén az egyetlen dolog, ami hosszabb távú kapcsolattartásra ösztönözte volna férfit, azok az entitások.*