//Kő kövön//
*Egyébként Rilai nem hadar vagy nem erőszakolja rá a társalgást vendéglátóikra. Még a mondatok közötti légcserélésre is odafigyel. Ez akkor tűnhet csupán szóáradatnak, ha az ember többet szokott beszélni befelé, mint kifelé. Ez meg átlalában a morc harcosok sajátja. Neki sosem okozott feszélyérzetet kibökni azt, amin szánt az agya. Korántsem bántja, ha lehetősége nyílik neki terelgetnie abba az irányba a beszélgetést, amerre a kis truppnak kényelmes. Nem lepi meg, hogy a nemesúr zokon veszi Khan szavait. Remélhetőleg a terítő alatti rugdalózás meg a háziúr megrovó szavai kellőképp eltérítették a félszeműt a további szívderítő hírek közlésétől. Ajka széle megrándul, majdnem elmosolyodik Vierra úr szavain. De csak majdnem.*
- Valóban jobban értek. Ezért tartanak, tudja. Cserébe nem tudok szörnylényt aprítani, párbajozni, életet kioltani-megvédeni, úgyhogy általában megbízóink elnézik társaim modorbéli hiányosságait, merthogy ebben ők tényleg verhetetlenek.
*Csippent a sajtból, elropogtat pár szőlőszemet. Gyorsan lenyeli, hogy finomítson Gabrien válaszán a nyersanyagot illetően. Bólogat is, meg nem is. Könyököltében bizalmasan közelebb hajol az asztal közepéhez.*
- Kőnek, fának egyaránt nagyon örülünk. Nem is igazán házépítés miatt. - *Hezitálást mímel, pillanatnyi szünetet iktat be, mintha habozna, mondja vagy ne mondja. Aztán, persze hogy kiböki.* - Igazából azért is mondtam, hogy aranybéli _és_ nyersanyagbéli fizetségre lennénk vevők, mert egrészről mi is pénzből élünk. Tudja-e például, milyen árakon adnak egy nem poloskás, nem rossz szagú szobát egy átlagos késdobálóban? Vérlázító! Másrészről, a követ, a fát nem magunknak gyűjtjük. Hallottak tán a Kopár Hegy haduráról?
*Tán Kagan Thargodar híre még a városba is eljutott. Bízik benne, hogy a valóságtól a jobbik irányba rugaszkodtak el.*
- Erődépítésbe fogott. Kemény sziklából, vasakaratból, rendíthetetlen szándékból emeli fel székhelyét alig háromnapi járóföldre innen. Célja, hogy a vidék rendjét óvja. Embere számos, határozottsága halálbiztos. Nekik segítenénk, hogy helyrebillentsék a megborult szörnylény és haramiapopulációt. A mi célunk is az volna, hogy ritkásra irtsuk az ilyen csúf eseteket, mint ami a jóurammal is történt. Ebben a konkrét helyzetben, ha a többieknek nincs ellenvetése, tüstént útra is kelünk, hogy leszámoljunk a falut zargató csúfsággal. Segítségeddel hát jócskán hozzá tudnánk járulni a környék biztonságosabbá tételéhez.
*Szintén hagy egy kis szünetet, hogy ülepedjenek a dolgok, aztán, mivel úgy sakkozik, a kétségbeesett apa felülkerekedik a megkopasztástól félő pénzeszsákon, kiböki szolgálataik árát.*
- Legyen hát harcosonként kettőszáz arany a fejpénz. Mint tán feltűnt, én nem vagyok egészen az, tehát ez ebben az esetben hat főt jelent. - *Körbehordozza tekintetét társain. A két zsoldoslovaggal, Janemitával szemben mákszemnyi kétség sincs benne. Még mindig habozás nélkül tenné életét bármelyik kezébe, ha arról van szó. Afrad remélhetőleg sikerrel asszimilálódik a helyzethez, és mivel az úrhölgyet ő horgászta elő a borult hintóból, szintén szerephűn hozhatja azt, ami: lovagtanonc, fegyverhordozó. Hryannal és Enissával kapcsolatban még mindig vannak kétségei, főként, hogy eddig alkalmat sem talált, hogy jövőbeli terveikről, vagy hozzájuk csapódásuknak miértjéről faggassa őket, de ha Vierra rááll a fizetségre, miért ne.*
- A nyersanyagokról pedig, kössünk le fixen négy szekérnyi követ, vagy fát, ami az úrnak megfelelőbb. Aztán, ha ezen felül még vezérli a jó szándék, segítene megvédeni a várost, a közeli falvakat a folyvást fel-felbukkanó veszélyektől, nyilván hálával gondolunk majd nagylelkű támogatására. De amondó vagyok, előbb kerítsük elő a lányát. Az a fontosabb.
* A küldetés sikerét szándékkal hagyja lógva azonban. Hogy pontosan mikor induljanak, ráhagyja a harcosokra. Minthogy kicsiny csapatukból Gabrien – míly hanyattvágódósan meglepő módon – nincs szószátyár hangulatában, felteszi, Khan majd hivatalosan is leokézza a megbízást. Neki jó, ha itt töltik az éjszakát. Míg leszedik az asztalt, halkan megkéri az egyik cselédet, szalasszon valakit Gabriennel a Pegazusig, hozza el kevéske motyóját, nyergelje fel a párductarka mént, cuccolja át a motyójával együtt a szundító selyemmajmot is szobájából. Aztán nyugodni tér a felajánlott szobák egyikében, a félszemű mellett.*
//Másnap//
*Kora hajnalban kel, szándékkal a többiek előtt, így szokásos zsörtölős, agyoncsapott légy módjára történő kóválygását fél órás előnnyel megkezdheti. Mára sem a csalafintán kivágott, könnyű homokselyem öltözéket tartja megfelelőnek a rémhajhászáshoz, így a tegnapi, kényelmesebb nadrág-csizma-egyszerű vászoning mellett dönt. Nagy büszkén csizmaszárába rejti a kis tőrt – nincs kizárva, hogy használni is tudná akár! Mire a többiek a reggeli mellé leszállingóznak, már túlvan vagy három bögre erős feketekávén, borostyánszemei a szokott éberséggel csillognak.*
- Jó reggelt. - *Hunyorog vezetőjükre, utóbb az érkező társaira.* - Lassan indulhatunk.
*Ha mindenki kifalatozta magát, felnyergeli lovát, számot vet ingóságai meglétének. Ruganyosan a nyeregbe pattan, a többiek után poroszkál.*