- Dehogyisnem! Például elég, ha napsütéses időben beállsz a főéri szökőkútba, máris úgy fogsz szikrázni a sok kis vízcsepptől, mint a legelőkelőbb tündér szárnya! Sőt, abban is biztos lehetsz, hogy a figyelem középpontjába is kerülsz ezzel! * Az már más kérdés, hogy nem feltétlen olyan értelemben, fognak rá figyelni, mint Dom szeretné… de ő nem fogalmazott elég pontosan… S hogy mindez mennyire nem érdekli, azt hatalmas vigyora is mutatja. Mint ahogy arról sem tehet, hogy Dom annyira fenn hordja a vállát… Érdekes fickó, más az orrát szokta. Oda se neki, így járt. Miért nem hajolt el? Egyből a vállába kapta volna. Minden bizonnyal ilyen és ehhez hasonló okok végett bántalmazza a másik végül a buksiját. Mert hát az ő barátságos öklözése, hát még ha azt is figyelembe vesszük, hogy milyen kicsi az ökle az elféihez képest… egy, illetve négy szóval szólva: ez nem volt fair. Ennek ellenére egy szó nélkül tűri, bár erősen dörgöli kobakját, s úgy sandít az arrébb szökellő másik után, hogy csak na! Szemei résnyire szűkülnek, s úgy kérdezi.*
- Teneked van fogalmad arról, a gonóm minden ütéstől, ami fejét éri csak butul? * S az, hogy most nem ered a másik után nem jelenti azt, hogy később sem fogja visszaadni annak kedvességét… egy gnóm nem felejt, még ha a fejét ütlegelik se!
Ám azt mondják, minden rosszban van valami jó. Most, hogy Dom hátrább állt, például nem kell kitörje a nyakát, hogy lássa a képét is. „Hmm… ezen túl tartjuk a távot, legalábbis ha állunk.” Dönti el magában.*
- Különösebben semmin sem változtat, ha nem érek vissza… * Nem mintha a bácsinak nem tűnne fel, hogy a lányka nincs otthon, éppen csak különösebben őt sem érdekli a dolog. Vagy ha érdekli is jól titkolja. Ahogy Welian is.*
- Ahham, szóval lényegében akkor szeret a legjobban, ha nem vagy ott, mert akkor tuti nem keversz bajt? * Összegzi a hallottakat, s különösebben nem kérdezősködik, hiszen ez valami olyan dolog, ami inkább Domra tartozik, mint rá.*
- Sejtem én, már csak az elő találkozásunk alapján is sejtettem valami hasonlót.* Kacsint, kitörő lelkesedéssel, mi nem tart ki túl soká… a ruhák, na igen.*
- Tetudodatedolgod… mindenestre én nem akarok sem nagyvadnak, sem ’ficsúrnak’ tűnni… amúgy tudod mit! Egye kukuc, azt mondom neked még jól is áll. * Összegzi a látványt, s a maga részéről teljesen bizonyos abban, hogy kettejük közül ez a dolog Domnak áll jobban. Talán csak mert ő jól is érzi magát benne, de már a gondolttól is feláll a hátán a szőr, hogy ő olyasmit magára… brr! Erről a horrorról a gnómkütyü vonja el figyelmét. Az apró ám annál ügyesebb kezecskék máris nagy szakértelemmel nyúlnak a szerkezethez, míg a hatalmas kék szemek egészen rényire szűkülnek.*
- Lehetne itt fény, de ha jól látom, ez egy Es és két Cé. Méghozzá olyan Cé… Ha jól sejtem…* Itt egy mozdulattal kipattintja az oldalát, s vigyorogva mutatja Domnak a feltáruló tükröcskét.*
- Most már biztos, hogy a Kuziné. Ő is akkora piperkőc mint Te. *Nyújtja vissza Domnak, elvégre már az övé, s úgy tűnik nem csak ő ’kedveskedik’ a másiknak. „Ehh, ezt a megnevezést!” Kicsinyítőképzős becézett becenév, ha úgy tetszik. Ennyire azért még ő sem pöttöm! Menten félbe is szakítaná a gazfickót, s helyreigazítaná, ha nem kezdte volna érdekelni amit mond… elvégre ha valami vagy valami követi ők meg jó ideje itt ácsorognak… Szakítva iménti elhatározásával egészen közel suhan Domhoz, megkapaszkodik egyik lábában, s igen őt használva „fedezékként kandikál ki az elf háta mögé, hátha megpillantja azt a bizonyos… „ Na mond már!” S gondolatban még toppant is mellé, ám ha tudná, hogy unalomról van szó... Ahogy a Dom kiejti a szót, kezeit egyszerűen csak maga mellé ejti, s onnan egészen közelről mered fel az elfre.*
- Menj te a tudod hová! Én meg már kezdtem azt hinni, komoly veszedelem vagy, hogy itt valami elvetemült gonosztevő somfordál a nyomodban, hogy minden pillanat fontos, mert egészen addig nem nyughatik míg apró ízekre nem szed! Ééés, hogy emiatt vihetlek haza dugdosni! * Elfogadja hát a felé nyújtott dohányt, s néhány lépésnyit arrébb billeg, s utólag azért a fejét is megingatja, na meg persze pöfékel*
- Ott is van mit inni… meg szívni… meg…* Kalandozik el kissé, majd arra a végeredményre jut, hogy mégsem olyan eseménydús mint idekint. Habár, ha egy ekkora pasit dugdosna… Morfondírozik, miközben megindul Dom oldalán, s ha már ott van ő bizony ragaszkodik az őt megillető jogokhoz, de csak mert ez esetben vicces. Kicsiny keze egyszer csak az elf, felé eső kezének mutatóujjára fog. Így azért messze kényelmesebb, mintha belé akarna karolni.*
- Hogy is mondtad az előbb? We…like? Mégis, Domika, hogyan jutottam ilyen hamar ilyen mélyre? * Szív még egyet a szivarból, mert úgy érzi a válasz mellé kelleni fog, majd ismételten átnyújtja azt.*
- Tessék, ha még nem volt elég a nyálcseréből.* Fűzi hozzá valami megnevezhetetlen mosollyal.*