//Dongnor ház//
*A kedvcsináló konferanszié után Res aggódva lépdel fel a lépcsőn, leváltva a társulat vezetőjét, aki pillanatokkal később segíteni igyekszik a felszerelés színpadra kerítésével. Két percbe sem telik, és minden kellék az izgatott közönség előtt van, mögöttük a vörös bűvészforma. Lassan előrelépdel, az asztal elé, hogy mindenki jól lássa. Kihúzza magát, teljes valóját, ha nem is büszkén, de őszintén a nézők elé tárja. Komoly tekintettel megragadja baljával a palástot, és hátraveti azt, kezét a háta mögött tartva, hogy a palást csak a jobbját takarja. Felszívja magát, és eltűnik belőle minden félelem. Arckifejezése elszánt, már-már agresszív vonásokat mutat.*
~Ezt figyeljétek.~
-Üdvözlök mindenkit Dongnor úr estjén. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy ilyen nagylelkűen támogatja a feltörekvő Artheniori művészeket. Res vagyok, és minden tehetségemmel azon leszek a következő percekben, hogy ha csak egy rövid időre is, kiszakítsam Önöket az élet mindennapi körforgásából, és egy kis varázslatot vigyek az estéjükbe.
*Egy gyors mozdulattal hátat fordít a nézőknek, a palástja szétterül a levegőben ahogy lendületet véve egy pillanattal később visszafordul egy szál virággal a kezében. Felkeresi elsőnek Lina tekintetét, rámosolyog halványan, majd a szőke nagyképű fazont kezdi el kutatni, ha megtalálja a nézők közt, mélyen meghajol az irányába, és a színpad szélére helyezi a virágot, ha nem, csak ledobja azt a színpad elé.*
~Nehezen bírom a nyalizást, de a társulatért bármit.~
*Ahogy felkel elindul az asztal mögé, és megkezdi rövid előadását. A klisés kezdet után, a műsorideje közepe tájékán egy önkéntest kér a színpadra. Szerencsére egy -széltében- óriási nemesasszony a segítségére sietett. Ekkor kezdődött a műsor legnehezebb része: jópofát vágni a gőgös semmittevőnek. Szerencsére sikerrel zárta a műsornak ezt a szakaszát is. Egy kártyatrükk, egy monogram festés -amit korábban Linának már előadott a könyvtárban-, sőt, még a hölgy zsebkendőjét és sikerült a maga zsebébe varázsolnia, amíg az feltehetőleg a kezén előtűnt olcsó tinta bőrrongáló hatásaival volt elfoglalva. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy ő is, és a nézők is élvezték az elmúlt néhány percet, és minthogy kiürült az ötlettára, ideje lezárni az előadást. A műsor alatt bejáratott leplet a karjára teríti, az asztal mögé sétál és elbúcsúzik.*
-Köszönöm a figyelmet, remélem jól szórakoztak, és további szép estét.
*Maga elé tartja a kendőt, felemeli a feje fölé, majd a már jól begyakorolt gyors mozdulattal kilép a színpad hátteréül szolgáló függöny mögé, ami a sötétben szinte észrevehetetlen libbenéssel jelzi, hogy nem varázslat történt. Egy rövid pillanatig meglepetésként éri, hogy a függöny mögött bizony elfogy a deszka, így azt a 60 centit háttal előre teszi meg, és igen gyorsan. Puffan a földön, a ruhájának több rétegétől halk és biztonságos az esés.*
~Hát erről tökre megfeledkeztem.~
*Némán és felszabadultan kuncog magában, sóhajt egy nagyot mielőtt felkel, és legalább egy negyed kört tesz nagy ívben a nézőtér körül, bokrok és műalkotások árnyékában megbújva. Ha kellően távolinak érzi a színpadot, a nézők közé caplat, és a világot jelentő deszkák felé igyekszik feltakarítani, elpakolni maga után. Ha a közönség pozitívan fogadja a jelenlétét, egy-egy fejhajtással köszöni meg az elismerést. Miután megbizonyosodott afelől, hogy a színpad kellően tiszta a következő fellépőnek, gyorsan mellédobja magát még utolsó jókívánságait átadni. Izgalomtól ittasan néz a lányra, szapora lélegzetvétellel és széles mosollyal, egészen közel hajolva az arcához.*
-Ügyes leszel Lina. Imádni fognak.
*Suttogja, miközben Rol bejelenti őt. Az egyetlen ok, amiért nem húzódik közelebb a tündérhez egy ölelésért, az az, hogy már fel is kelt, hogy elinduljon a sikerhez vezető lépcsőfokokon.*
~Imádni fognak.~