//Adal ház//
//Riq//
*Tudja, és már az elején is jól gondolta, hogy amit vállalt az nem egy egyszerű, mindennapi, sémákra épülő feladat lesz, hanem egy szövevényes és bizony rendkívül mélyreható megbízatás. Nagy vonalakban tisztában volt azzal, hogy mi is a feladata, de ha már ilyen könnyedén beléphetett és kihasználta a kezdeti zűrzavart a szinte átjáró házként funkcionált rezidenciánál, akkor úgy érzi itt az ideje, hogy egy kicsit őt is beavassa a mindent tudó Vércsemester.*
- Beépített ember. *ízlelgeti a szavakat kissé maga elé meredve, majd tekintete visszafut a csinos kis arcra.* szóval az a feladatom, hogy súgjak mindenről, ami az Owairat rezidencián zajlik. *bólogat párat, hiszen a részéről semmi akadálya, lényegében eddig is ugyanezt csinálta, képezte magát és közben figyelt.*
- Szükségem? Nem, nincs. *rázza meg a fejét, de rögtön folytatja is.* a Vércsék támogatására lesz majd szükségem, ha esetlegesen egyszer úgy adódna, hogy ki kell hozni valahonnan, fogságból, karmok szorításából vagy egyszerűen csak az akasztófáról. Ha mélyen beleásom magam valamibe és benne leszek, nem tudok egyedül kimászni belőle. Kell egy nem is kicsi mögöttes segítség. Ha ezt tudod garantálni, akkor annyira Owairat leszek, hogy Te magad is csak nehezen tudod majd elhinni, hogy Vércse vagyok. Ez lenne az, amire szükségem lenne. *nem gondolja, hogy sokat kér, lehet, hogy a többiek nem ismerik semennyire sem, de ha így kell játszania, ahogyan most is teszi, muszáj maga mögött tudnia egy hidat, melyen, ha baj van, elérhetik.*
- Remélem sikerül megvalósítanod azt, amire vágysz. *elismerően biccent, mert ezek aztán egy nagy dolog kezdetének tűnnek.* megpróbálok a lehetőségeimhez mérten sok információval szolgálni a közeljövőben. *nem kérdez többet, számára most elég ennyi, amit szeretett volna, azt megtudta.*
- Tedd azt. *válaszol a naplós megjegyzésre mosolyogva, a hitetlenkedős pillogásra pedig csak néhány apró bólintással jelez, hogy bizony minden úgy van, ahogyan azt leírta.*
- Találkozzunk holnap délután a Piacon. A Kovácshoz fogok tartani, ha nem lesz velem senki pár szót szólok és már tovább is állok, addigra kiderítem, hogy mit szállít a karaván. A következővel már gyorsabb leszek. *mosolyodik el újfent és már azon gondolkozik, hogy miképp lenne a legegyszerűbb a végére járni a karavános kérdésnek.*
*Mikor az észrevételekről kérdezik, föláll a székéről és a lány elé sétál. Nem lép be a tűréshatáron belülre, de elég volt az ücsörgésből.*
- Úgy veszem észre, hogy jól fog működni a mi kettősünk. *pár másodpercig figyeli a Vörös vezér rezdüléseit, no de nem akarja zavarba hozni közelségével és nézésével, ezért a néhány szempillantás eltelte után oldalra pillant.*
- Mit terveztél még velem mára? *érdeklődik a további tervekről, úgy gondolja minden lényegi információt megosztott, ellenben azért kíváncsi, hogy van e még valami, amivel tartozik.*