* Szórakozottan hallgatja a rokont. Szavai java része szinte elrepül a füle mellett. Nem őt keresi bár azért nem rossz tudni, hogy apján kívül más családtagok is élnek a városban. Hogy mire is jó? Ki tudja, lehet egyszer szüksége lesz a segítségére, vagy talán valamikor a lányka tudja majd kihúzni valamilyen gondból a metszett arcút. Egyet bólint, a maga részéről örvend, hogy látja, pontosabban látta hisz ha minden igaz ketten két felé tartanak. Már szinte ki is mondaná a búcsúszavakat amikor valami nagyon fontosat közöl vele Ilz.*
- Rátaláltál a Kúriára? *ha eddig nem lett volna teljesen biztos a hím, hogy sejtelme sincs merre vannak az övéi akkor most már tudja.*
- A kovácshoz akartam menni de ha tényleg megtaláltad apám családját... *elhallgat. Ismét valamibe belekeveredett de hát muszáj megbíznia valakiben és hát miért ne pont Ilz legyen az. A megjegyzésen az erőszakosabb fiatalról ajkai gőgös félmosolyra szaladnak, szemei is pimaszul megcsillannak, nem a fiataloktól kell tartania, egy valamicskével idősebb hímet még simán rendben tud tartani, nem egy nagy feladat. Ami fontosabb, hogy a középkorúak ne vessenek szemet az ő fiatal lelkére, velük már sokkal nehezebb dolga volna, lehet nem is tudna parancsolni nekik.*
* A meghívást hozó hímet mintha maga Arsnal, a kígyóistennő vezette volna útjába. De rég volt, hogy utoljára imát mormolt felé. Pontosan indulása előtt, még édesanyjával kettesben vezettek le egy rövid szertartást melyben figyelmébe ajánlotta Moont. Megkérte, hogy vezesse lépteit, irányítsa cselekedeteit.*
- A Kúriához? Igen, az jó lenne. *mondja visszafogottan. Nem akarja kimutatni örömét, elég ha ő maga érzi azt a furcsa megkönnyebbülés félét ami most átjárja elméjét na meg a gyomorszorító izgalmat, hisz minden rokon ott van. Vajon hány rokon? Na és apa? Ő vajon milyen? Raissa nem sokat mesélt róla, bár ha kérdezte csak jót hallhatott az életvidám hímről.*
* Ilz utolsó szavai ismét egy kicsit visszarántják az amúgy sem nagy lelkesedésből. Megérti. Furcsa ezt hallani egy hím szájából.*
- De, menjünk csak. Minden képen meg kell ismerkednem velük. *mondja komolyan és meg is indul a felé a ház felé ahonnan kilépni látta a hímet. Léptei bár igen csak lassúak mégis határozottak. Hagyja magát vezetni, így Ilz átveheti, pontosabban felveheti a vezető szerepét.*
* Az utolsó kérés hallatán kissé elhúzza a száját.*
- A családról nem sokat tudok. Az én történetem pedig igen egyszerű. Egy viharos kapcsolat gyümölcse vagyok. Apám még csak a létezésemről sem tud. Ha jól sejtem jóval születésem előtt szó nélkül elhagyta Rév városát. Épp csak a nevét ismerem, Denawarien.*