//Owairat-rezidencia//
//Szalonban -Nivere del Owairat//
*Mikor Owairat Kisassszony belép egy kissé eltávolodik Yinától, hogy a két nő köszönthesse egymást. Mosolyogva nézi, ahogy feleségét nemesi módra köszöntik még, ha tart is attól, hogy ki kell adnia majd, ha úgy alakul a származását jó tudni, hogy megkapja a tiszteletet, amit apjától nem kapott meg kedvese. Mikor a ház úrnője neki nyújtja a kezét mélyen meghajolva fogja meg a kecses kezet, ami reményei kulcsát tartja és lehel rá üdvözlés képen csókot, ahogy az illem megkívánja aztán felegyenesedve húzza ki magát, hogy köszöntse.*
-Üdvölöm Owairat Kisasszony! Megtisztel, hogy előzetes bejelentés nélkül is fogad bennünket és szakít értékes idejéből számunkra.
*Mosolyog üdvözlő mosollyal közben, aztán megvárja, hogy a hölgyek helyet foglaljanak, azután ő is leül, ha lehet Yina mellé. Nivere del Owairat igazán fimon vonású és értelmes nőnek hat. Így elsőre emlékezetében egy kislány élt, amikor eszébe jutott egy emlék kép. Egy bál volt? Vagy egy fogadás? Ki tudja hol látta és mennyi időre. Sohasem gondolta volna, hogy visszatérése után, majd a szalonjában ül és kér, de most találkozva vele megint csak az az érzése kerekedik, hogy inkább tőle, mint bárki mástól. Habozik egy kissé, de úgy dönt az illem által megkövetelt frázisokat nem hagyhatja ki a beszélgetésből. Persze szeretne a lényegre térni, de azt azért nemes létére mégsem teheti meg. Mivel kizárja az illem, így továbbra is fenntartva mosolyát kezd bele a további társalgásba.*
- Látogatásunk oka merőben személyes természetű. Kéréssel fordulnék önhöz, de elöljáróban, engedje meg, hogy kifejezzem részvétemet atyja halála miatt. Én sajnos nem lehettem jelen ezekben a nehéz időkben, de remélem családomon keresztül esetleg tudta fogadni együttérzésemet.
*Igaz nem tudja, hogy zajlottak az események, de apja aligha hagyta volna ki, hogy anyjával egyetemben ráerőltessék a találkozást ilyenkor egy egymaga maradt nemes kisasszonyra, aki vagyont örökölt. Csak remélni meri, hogy nem ajánlották be őt, mint jövendőbelit a szülei, de ettől valószínűleg megmentette a tény, hogy akkor már kiszemelték neki a szomszéd hárpiát.*
-Gratulálok, a helytállásához, egyedül rendelkezni egy ekkora örökség fölött nehéz kötelesség, de a hírek alapján ön korát meghazuttolva birkózik meg vele.
*Mondja őszintén, amivel ugyan vét a szigorúan semmitmondó szavakat követelő bevezető társalgás szabályai ellen, de nem akar több időt elvesztegetni az időjárásra és az egészségi állapotok taglalására. Igaz nemes és jó nevelést kapott, de nem viseltetik nagy türelemmel a viselkedési szabályok fölösleges részei iránt. Most már csak azért sem, mert feszíti belül az amiért jött és kikívánkozik belőle. Persze, azért mindenképpen meghallgatja a viszonzó szavakat és Yinát is csak azután folytatja.*
-Tudom az ideje értékes és láttam a karaván indulásának előkészítését is, úgyhogy bocsássa meg, de máris előadnám jövetelünk okát.
*Ha beleegyező mozdulatot, vagy választ lát akkor folytatja is.*
-Nivere Kisasszony az igazat megvallva önnek kertelés nélkül, apám kitagadott minket örökéből és a nemesi cím az egyetlen, amit meghagyott számomra, azt is csak ideiglenesen. Mivel eddig a jövőm biztosítva volt nem gondoltam egyéb megélhetési forrásra, mint birtokom igazgatására és az abból származó jövedelmekre, de most rákényszerülünk, hogy más megoldást keressünk a megélhetésre.
*Egyenesen a közepébe vágott senki nem vádolhatja az ellenkezőjével. Kicsit aggódva figyeli a megbotránkozás jeleit. Ha kérdés elhangzik akkor arra válaszol, ha nem akkor elébe megy a valószínűleg már készenlétben álló kérdésnek.*
-Az oka a házasságom a kitagadásnak, nem más gyalázatos, vagy nem méltó tett. Apám, úgy látja a házasságommal jóvátehetetlen dolgot követtem el a családom jövőjét semmibe véve. A szívemre hallgattam és nem a kötelességemre ezt készséggel beismerem.
*Vallja be magának is és így kimondva egy nemesi hölgy előtt ezeket a szavakat valóban a büszkesége fájó pontja, de Yina megéri ezt az árat, mindent megér.*
- A nemesi címet és a házasságom elfogadását a családomtól csak akkor remélhetem, ha bebizonyítom az örökség nélkül is megállom a helyem és vagyonnal térek vissza apámhoz. De jelen helyzetünk, majdnem kilátástalannak mondható, az eddigi anyagi helyzetünkhöz képest.
*Szinte megkönnyebbülve vesz hosszú levegőt a vallomás után. Nem is olyan nehéz ezeket Owairat Kisasszony értő szemeiben mondani. Most már csak a reakciót várja, hogy folytathatja vajon a mondandóját, vagy a lecsúszott és vagyonból kitagadott nemesnek és hitvesének ajtót mutatnak. Nivere Kisasszony nem olyannak tűnik, mint aki ezt könnyen megtenné, de a tény az, hogy vétett a nemesi vér kötelezettségei ellen. Ezek talán jelenleg őt is kötik és talán ez a tény, majd megakadályozza, hogy jó indulattal viseltessen irányukba, magára haragítva talán a Braxtonnar család nagy részét, ha nem mutat nekik azonnal ajtót. Várja mit is hoz magával mindaz, amit elmondott.*