*Végre a földre kerülve Faranni alig bírja megállni, hogy meg ne csókolja a földet. Arra is nagy a kísértés, hogy bosszúból a himbálózásért egy isteneset belerúgjon az imént fejével találkozó hátsó fertályba, de a helyzet józan lélekjelenlétet kíván, így türtőzteti magát. Erőteljes rántással kivonja szablyáit, s megforgatja őket a levegőben. Amolyan pulykáknál szokott haláltáncként, hogy az őröket elijessze, és óh, bárcsak képes lenne a pulyka hangjának utánzására! Megpróbálni ugyan nem fogja, de egy rikoltásféle csatakiáltással maga elé emeli a két szablyát, hogy a nekitámadó őr kardja ellen védekezzen. Hirtelen eszébe jut valami.*
- Ne öld meg őket még véletlenül se! *kiált a háta mögé, majd visszafordulva hadarni kezd.* Nem hiszem, hogy az erőszak célhoz vezet *kitér egy csapás elől, s megpördülve markolattal fejbe kólintja a kardost, hogy immár két bilifejűvel kelljen szembeszállnia. Faranni szereti a szimmetriát.* Megbeszélhetnénk egy asztal és egy mentatea mellett *kitér a horpadt sisakkal megáldott őr páncélkesztyűs ökle elől, s ismét odébb táncol, hogy ne váljon ketté derékban a felé lendülő kard csapásától* Ha például... *csendülés és szikraeső, ahogy keresztbe tartott szablyái és a másik kettő fegyverei találkoznak.* Fiúk, úgy látom, ti ma a fal mentén akartok éjszakázni eszméletlenül! *mordul fel, s védekezésről átáll támadásra. Baglash morajló hangjai és a háttérben rivalgó kékvérű tömeg zaja immár az elf fürgén suhogó pengéinek hangjával is gyarapodik. Kedve lenne odaszólni, hogy beszáll a fogadásba, miszerint Baglash a fejét mossa a leggyakrabban, s felüllicitálja azzal, hogy a fejével szemben jókora előnyben részesíti egyéb testrészeit, amiket inkább nem írnék le, mert a szemérmesebbje alaposan belepirulna. Kitör, mindkét markolattal fejbe csapja a már amúgy is kótyagos katonát, majd könyökkel lerántja róla a sisakot, s ismét megüti, hogy az öntudatlanul zuhanjon a földre. Elhátrál a másiktól, s szépen Baglash felé húzza, aki négy ellennel néz szembe egyszerre. Ha nem is hallotta iménti kiáltását, Faranni reméli, Baglashnak lesz annyi esze, hogy csak játszik a bádogfiúkkal, s nem tesz bennük komoly kárt.
Félreüt egy felé döfő alabárdot, s gyors mozdulattal kilép, hogy elgáncsolja a fickót, azonban ügyes léptek, s gyors reflexek ide vagy oda, a túlerő az túlerő. Valaki hátulról elkapja a karját, s erősen hátracsavarja, hogy kivegye belőle a szablyát, melyet a lány olyan görcsösen markol, mint a kisgyerek a kedvenc játékát. Mintha álmában tenné, kétségbeesetten zsolozsmázni kezd.*
- Nem, nem, nem, nem adom oda, hagyjatok engem békén *Szavai cáfolására visszahúzza lábát, s egy újabb rúgást intéz támadója felé, mégpedig a toló mintapéldányát. Reméli, hogy Baglash látja a mozdulatot; ezt éppenséggel tőle tanulta. Hadd legyen büszke a mester a tanítványára!*