*Senterna láthatóan besértődött, mint egy kisgyerek. A leányzó nem bánja, hogy a férfi lelép, igazat kell adnia neki abban, hogy még találkoznak, s addig neki fel kell készülnie. Hiszen férjeura nem láthatja kétszer ugyanúgy!
Nem lehet mindkétszer életben az a drága jóember..*
- Már elnézést..!
*Majd fellökik, annyira elbambul a félvér után, hogy észre sem veszi, hogy a széles utcán ő az egyetlen, aki nem mozdul, körülötte viszont élő kígyóként halad a forgatag. A szobalányok a piacra sietnek, vagy onnan megpakolt szatyrokkal jönnek, a nemesek sétapálcával, felszegett állal sétálgatnak, mint kakas a szemétdombján.
~Nem hiszem el, hogy ezek a barmok ilyen jól éldegélnek, nekem pedig semmim sincs ezen a pár aranyon kívül.. Menjenek a fenébe!~
Sire dacosan néz körbe, tekintete az embereket fürkészi. Iltzdar kering, mint gólyapotyadék a levegőben. Láthatóan arra számít, hogy mindjárt belécsap a felismerés, hova is kellene mennie. Sire nem igazán érti, hogy ezek sötételfek miért ilyen.. Keservesek. Se Senterna, se ez a férfi nem tűnik olyannak, amilyennek ő hajdanán megismerte a sötételfeket: egyikük sem büszke, céltudatos, végtelenül arrogáns, önző, gyönyörűséges és félelmetes. Az őt, ha nem is oltárnál, de a Gazdagnegyed közepén faképnél hagyó vőlegényét közel sem tudná a magabiztos és kívánatos jelzőkkel illetni. Előbb házasodna össze egy öreg mészárossal, mint vele*
- Hát ez meg..!
*Shiwo olyan elánnal jár-kel a porták között, hogy majdnem eltapossa a leányzót. Igen, ez egy nagy átka a piciny termetnek.. Simán átgyalogolnak rajta, ha nem figyel eléggé. Pedig nem kövér, hogy könnyebb legyen átugrani, mint megkerülni..*
- Talán egy elnézést, vagy valami!
*Üvölt a pályakezdő méregke.. Bájitalmesternek. Nem hiszi, hogy meghallaná, vagy egyáltalán érdekelni. De azért a pici lelkének jól esik, hogy legalább felszólalt igazáért. Vagy amit annak vélt.
~Itt mindenki olyan pöffeszkedő és irigy.. Imádok itt lenni!~
Arcára csalafinta mosoly ül, ahogy találomra elindul találomra. Fogalma sincs, merre viszi az út, annyiban biztos, hogy elindult visszafelé a Piactérre. Reménykedik benne, hogy több kofával nem akasztja össze bajszát, az a húsz arany sem esett jól, amit azért a két csúfos edényért kifizetett. Ellenben egy jó fegyverért nem sajnálná a pénzt!*
- Elnézést, meg tudná nekem mondani, hogy merre van a kovács?
*Szólít le egy öreg nénikét, aki látszik, hogy csak a Templom felé vette az irányt, nem környékbeli. Sire remekül adja a bájos kislányt, szerencséjére fizimiskája rendkívül megtévesztő. Arca bájos, ártatlan, elf őseinek köszönhetően pedig kellően szimmetrikus is. Az anyóka ráncos arcára mosoly kúszik, három napja nem szólt hozzá senki*
- Persze aranyom, itt erre elindulsz, látod, afelé a szép nagy kapu felé, ott arra igen, amerre mutatok, ott akkor átmész, a Piactéren, igen, ott elfordulsz jobbra.. Nem, bocsánat kedveském, balra, mész-mész, s pár perc múlva meg fogod látni a távolban a cégért!
*A néne láthatóan belekezdene élettörténetébe, de Sire jól ismervén az öregasszonyokat, gyorsan megköszöni, s elnézést kér, s futva megindul, hogy nehogy utána üvöltsenek, amiért vissza kellene fordulnia.
Nagy elánnal sétál át a cirádás kapun, hogy a kovács felé vegye az irányt*