//Gyógyuló sebek//
*Ebéd után lassan komótosan járják be a piacot, szerencsére sikerül pótolni Rendoll nadrágját, és a férfi van annyira figyelmes, hogy ne akarjon a háta mögött állni, miközben alsóinget vesz magának.*
– Többet, hát persze *dünnyögi.* A színüket vagy a mintájukat nem akarod megszabni?
*Inkább így kérdez vissza, kissé talán provokatívan, de nem akar abba belemenni, hogy a szöszke újra megsebesülhet. Természetesen tudja, hogy ez velejárója a kardforgatók életének, nem ostoba naiv kislány ő, de ettől függetlenül jobban örülne, ha Rendoll épen és egészben maradna, mondjuk, az elkövetkező hatvan évben.
A szeme sarkából pillant a figyelmesen kissé lemaradó férfi felé.*
~Vajon mit szólna, ha tudná?~
*Szerencsére az alsóingek beszerzése is gyorsan megy, sőt sikerül tépésnek való rongyokat is választania, és utána már nincs gond a sónál, a cukornál és a lisztnél sem. Vesz még pár tűt és cérnákat is, biztos, ami biztos, majd a végén még egy valamit, amit nem volt ideje a mezőn keresgetni, de biztos, ami biztos alapon jobb, ha van nála.
Mikor a Rhéa Félelmét kéri az egyik fűárustól csak abban bízik, hogy kísérője nem figyel, vagy ha netalán mégis, akkor nem tudja, miről is van szó pontosan. Fizet, de most nem mer a férfira pillantani.
Hálás, mikor felmerül, hogy megnézzék a lovaikat, de az istálló felé észrevesznek egy hirdetményt.
Lia is tud olvasni, de örömmel veszi, hogy Rendollnak is megy a dolog, így csak csendben vár, aztán a férfi kérdésére kissé felvonja a szemöldökét.
Ha végig csak magáról beszélt volna, hogy megpróbálhatná, meg kitartana, akkor a lány elkönyvelné, hogy ennyi volt a szép álom, de Rendoll azt mondta, kitartanánk.*
~Akkor ezek szerint úgy gondolja, hogy elválalná, aztán visszajönne hozzám?~
*A lány mélyet sóhajt.*
– Egy karaván, az hosszú út ám *jegyzi meg végül.* De való igaz. Megpróbálhatnánk.
*Várja, hogy a férfi tiltakozni kezdjen, vannak érvei a tarsolyában erre az esetre. Érvek, hogy miért is jó, ha ő is megy, hogy miért jó a karavánnak, vagy a szöszkének. De a lényeg az, hogy menni akarna, hogy ne kelljen elválniuk most, így, mikor épp elkezdték megismerni egymást.
Lia nem gondol most bele mélyebben, ez miért is annyira fontos, miért érzi így. De elfogadja, hogy így van, pedig neki aztán tényleg nem szokása, hogy pár napnyi ismeretség utána összezuhanjon, ha egy vadidegen férfi eltűnik az életéből olyan hirtelen, ahogy megjelent.*
~De ő más!~
*Lehet, hogy lesznek még vitáik az út miatt, de Lia igyekszik őket elnapolni.
Elég embert próbáló feladat az önmagában is, hogy szenvtelen arcot vágva kösse át Rendoll combját mikor visszamennek a szállásra.
Ugyanakkor nincs sok idejük, a hirdetményre bizonyára csak korlátozott számban lehet jelentkezni, és nem lenne jó lemaradni.*
//Owairat-rezidencia//
*Nem gondolta, hogy ennyire kevés idejük marad kettesben, ugyanakkor ez egy olyan lehetőség, ami ugyan nem veszélytelen, de amit nem hagyhatnak ki. Illetve Rendoll nem hagyhatná ki, és biztos nem is vacakolna sokat az egésznek, ha egyedül lenne.*
- Rendoll, ha nem lennék, ha nem ismernél, de láttad volna a hirdetést, vagy egy hasonlót, belevágnál, igaz? *kérdi végül komolyan.
Ha a válasz igenlő, akkor nincs is min vitatkozni, és Lia majdnem biztosra veszi, hogy az. Egyszeri munka, aranyban fizetnek. Talán nem veszélytelen, de vannak rosszabb feladatok is. Rengeteg.
Lia élt a Thargok között, tisztában van azzal, milyen volt, mikor ott kivonultak a fegyveresek.*
– Úgy tűnik *bólint a férfi szavaira.* Nagyon előkelőnek néz ki *teszi még hozzá súgva.
Visszamosolyog, és ha beengedik őket, akkor a férfi jobbján lép be.*
//Karaván Kíséret - jelentkezők//
*Rendoll mellett halad arrafelé, ahol kisebb csoportosulás látnak az udvaron, félig a nagy pompás ház takarásában felfegyverzett férfiak állnak.
Hagyja előbb a férfiakat beszélni, de aztán ő is köszön.*
– Üdvözletem. Lia vagyok. Veletek tartanék, de nem fegyveresként *folytatja, és tisztában van vele, neki így nem jár plusz fizetség, ámde ez nem töri le. Lia ért valamennyit a kereskedelemhez, ha szigorúan nézi, meglesz az ő haszna is. De valójában nem is a haszonért menne.* De talán hasznomat veszitek az úton. Gyógyító vagyok, és korábban sokszor jártam karavánokkal Lanawin útjait.
*Ha valaki felé néz, vagy biccent, akkor udvarisan biccent ő is, vagy akár kezet is nyújt, ha van olyan fegyveres, aki úgy üdvözölné.*
~Északra? Lihanech felé?~
*Lia szemei kikerekednek, évek óta nem ment vissza a Víz Városába.*
~De nem bújkálhatok örökké a múlt árnyai elől!~
*Komolyan hallgatja Darel szavait, majd bólint.*
~Tehát holnap, egy éjszaka még. Milyen kevés idő!~
– Holnap ugyanitt lesz a gyülekező, ugye? Mikorra legyünk itt? *kérdezi kíváncsian.*