//Owairat-rezidencia//
//Dolgozószoba//
*Fut a toll a papíroson, olykor persze meg kell mártani a tintában, de ez nem akadályozza abban, hogy az adott könyv oldalán teljenek a sorok. Név, dátum, összeg kerül fel minden sorba, és egy oszlopba még az is, ki miféle szerepet tölt be az Owairat házban. Aztán könyvet cserél. Ez a karaván-könyv. Itt az úton lévő karavánok vannak feltüntetve, melyik épp merre jár, mit visz, mit hoz, hány fő a kíséret, mennyi a költség, mennyi a nyereség. Ide is beír néhány sort, számokat, pár szavas bejegyzést. Majd számol, összead és kivon.
Telik az idő, repül szinte, így észre sem veszi, hogy Philderd okán jó pár perc is eltelik, mire Mixora visszatér a reggelijével, és az ifjú titkárral.
Az ajtó nyílására emeli fel tekintetét, majd befejezi az épp írottat, s leteszi a tollat, így fordul Philderd felé, hogy meghallgassa mentegetőzését. Halvány, örömet koránt sem tartalmazó mosolyt bűvöl ajkára, és biccent egyet, majd Mixora felé fordul, miközben félre tol pár papírt az asztalon, hogy a szobalány a tálcát odatehesse.*
-Köszönöm Mixora, majd hívom, ha szükségem van valamire.
*A félvérű felé már őszintébb a mosoly, szavaival üzeni számára, hogy most elmehet. Ha Mix távozott, akkor feláll, nem kezd még bele a reggelibe, hanem magával intve Philt a szoba másik felébe sétál, majd megáll egy méretes festmény előtt, mely egyik felmenőjét ábrázolja, és szokatlan módon egészen a padlózatig leér. A mellette látható fali gyertyatartón egy kis kart elfordít, eléggé jól kivehető és megjegyezhető mozdulattal ahhoz, hogy ha a titkár utána lép, ne maradjon le semmiről. A kép elmozdul, és kifordul a helyéről, gnóm mechanika által működtetett ajtó tárja fel a mögötte rejtőzőt.*
-Ez itt egy titkos kamra, ahol atyám a családi iratokat őrizte. *Kezd bele.* Már megnézettem egy gnóm mesterrel, kellett hozzá némi furfang, mire rájöttünk miként is nyitható az ajtó.
*A festmény mögött ugyanis egy újabb ajtó bukkan fel, mely fémből készült, és nincs rajta sem kilincs, sem látható zár. Elmosolyodik, ahogy belefog a kis mondókába, melyet apjától tanult még kisgyermekként, s melyről mindig azt hitte, csupán játék.*
-Állj a napnak mindig háttal,
Ne gondolj a gyertyalánggal.
Forgasd el a faggyú csonkját,
Megpillantod majd a csodát.
Kettőt koppants majd a falra,
dugd az ujjad be a lyukba.
*Háttal áll az ablakoknak, s az elfordított gyertyatartó kallantyúja megnyitotta a rejteket. Kezével határozottan koppint kettőt a fém ajtóra, mivel elég közel áll, és talán az ifjú is, így hallani véli a nagyon halk kattanások sorozatát, melynek hatására egy kis lapka elválik a korábban sima felülettől, s oldalra siklik, feltárva egy ujjnyi kis lyukat. Ha oda bárki bedugja az ujját, akkor bent érezhet egy fém gombot, melyet meg lehet nyomni. Így is tesz, nem fél, hiszen már látta miként működik. Ujját bedugja, megnyomja a gombot, hatására újabb halk kattanás hallatszik, majd a fémlap először hátra felé mozdul a mögötte megbújó helyiség belseje felé. Azonban ez alig öt centis elmozdulás. Ekkor megtorpan egy pillanatra, majd oldalra siklik. Mindezt alig halható zajjal, a szerkezet kiváló gnóm munka. Az ajtó mögött pedig feltárul egy sötét üreg, melybe óvatosan tör be a szobából a fény.
Nivere előre lép, és maga után inti Philderdet is. A fali fülke, mert valóban nem több annál, talán ha hatvan centi széles lehet, melynek hátsó falát végig alig tizenöt centis polc borítja, padlótól a mennyezetig. Vagyis majdnem. Ha jó erősen meglesi valaki, akkor egy magas ember kinyújtott karral kényelmesen eléri a legfelső polcot. A polcok úgy vannak elkészítve, hogy elejükre keskeny alig két centi magas támasztóléceket rögzítettek. Ez megakadályozza a polcokra helyezett dolgok földre esését. A polcsorral szemben lévő falon fa rácsozat, melynek keresztlécei épp csak elállnak a faltól (mint egy bordás fal), de azért kikövetkeztethető, hogy ha valaki még sem érné el a kívánt polcot, akkor erre felkapaszkodva, megkönnyíthesse a maga dolgát.
Akár így, akár úgy, a polcokon rengeteg, gondosan elrendezett pergamen tekercs található, és persze, jó néhány méretre készített ládika, melyek kényelmesen elférnek a helyükön. Fedelük ugyan csukva, de zárva nincsenek. Ékszerek, és mindenféle holmik bújnak meg mélyükben. Talán sok valójában értéktelen vacak. Egyébiránt a belső kis helyiségben semmi mást nem találhat a gondos kutató.
Nivere belépve oldalra is lép egyet, hogy Phil is beléphessen mellé, s megnézhesse a helyiséget. Felsóhajt.*
-Fogalmam nincs, mely irat mit tartalmaz. Tudom, hogy nem kis munka átnézni, de rendszerezni kéne. Az ékszeres ládikákban lévő holmikról is egy jegyzéket írni, ahogy az iratokról is, meg mindenről, amit a polcokon talál.
*Ez valóban nem kis munka, és éppen ezért nem állt még neki. Nem sok ideje volt az utóbbi pár napban.*
-Ha olyan iratot talál, melynek tartalma már elévült, gondolok itt régi karaván utak árujegyzékeire, amelyekre már nincs szükségünk, azokat ki lehetne vinni, elégetni.
*Meghúzza a vállát. Phil vélhetően képes lesz átlátni és rendszerezni a dolgokat. Kandalló is van a dolgozószobában, ahol az égetést el lehet végezni mindjárt. Végül, kifordul a kis fülkéből, ahol eléggé nehéz a levegő. Az ajtó persze nyitva marad. Ha Phil követi, akkor még egy rövid mondatot hozzáfűz.*
-A versikét kérem, ne árulja el senkinek. A falifülke titka kettőnk között kell maradjon.
*Na jó, persze, Wott mester, aki korábban a szobát tatarozta, ismeri a szerkezetet, de a gnóm nem fogja elárulni senkinek.
Visszasétál az asztalhoz, és néhány falatot eszik, majd iszik egy kortyot. Éppen itt tart, mikor Zenolita betoppan, egy Nivere számára ismeretlen fiatal nővel. Kérdőn pillant a testőrre, de megvárja míg Zen elmondja magától, miért is jött.*
-Jó reggelt Zenolita.
*Fogadja a köszönést, aztán végig hallgatja a másik szavait, tekintete Amycchára siklik, mikor rákerül a sor. Végül biccent egyet.*
-Köszönöm Zenolita. Örülök, hogy itthon marad. *Elmosolyodik, aztán Amyccha felé fordul.* Házvezetőnő? *Kérdés, melyre nem vár választ.* Igazán örülök neki, s a reggeli is tényleg finom, és ízletes. Meséljen magáról még néhány szóban. Honnan érkezett, és merre járt eddig?
*Természetesen nem arra kíváncsi, hogy mely utakat igénybe véve érkezett meg Artheniorba a lány, hanem, hogy mely házaknál végzett hasonló munkát, ha volt egyáltalán ilyen korábban, és hogy mihez ért még a reggeli elkészítésén túl?*