//Owairat-rezidencia//
//Még este a szalonban//
*Tekintete Darelre siklik, s végig hallgatja a karavánkísérőt.*
-Át kell gondolnom, és megvárjuk Jelahant. Ő már járt északon egyszer.
*Nem tud mást mondani. A rév drága, ezt tudja. Még egy magányos utasnak is, hát még egy karavánnak. A révész kapzsi ember, sokat kér a szállításért. Viszont tény, hogy a romtáboron át veszélyesebb az út, és nem szeretné, ha a csapatának baja esne. Elsődlegesnek tartja az életet, és csak utána a vagyont. De Jelahannak kell döntenie.
Végül kettesben marad Philderddel, tekintete a fiúra téved, és felsóhajt.*
-Elfáradtam. Irgalmatlanul hosszú volt ez a nap. Menjünk aludni, reggel mindent elmondok. Hétkor várom a dolgozószobában. Az a szomszédos helyiség.
*Bök a fal irányába, amerre a dolgozószoba helyezkedik el a szalon mellett. Innen nem vezet át közvetlenül ajtó, csak a fogadótérből, a hallból.
Vélhetően a döntésével a fiúnak sem lesz ellenvetése, így feláll végre és lassan kisétál a szalonból. Házának új tagjai szétszóródnak a házban, s mindenki a maga dolga után néz. Jól is van ez így. Nivere sem tesz mást.
Felsiet a lépcsőn, majd saját lakosztályába tér. Leveszi a ruháját, s az alsó öltözékében áll meg egy kicsit a holdfény áztatta helyiség ablaka előtt.*
-Apám. *Sóhajt fel.* Kicsit több segítséget is hagyhattál volna hátra.
*Súgja maga elé a szavakat. Jó ideig még nézi a csillagokat és a holdat az égen, aztán végül hálóingbe bújik, s aludni tér.
Zaklatott, és kusza álmok bombázzák, pihenése nem teljes.*
//Másnap kora reggel//
*Az álom nyúlós miazmája ragasztja le elméjét. Benne küzdelem. Egy végtelennek tűnő alagútban araszolt négykézláb. Hajába pókháló tapadt, térdei és tenyerei alatt csúszómászók nyálkás teste örvénylett. Olykor elcsúszott, s ilyenkor arccal bukott a nyákba. Valahol előtte egy árnyék haladt előre, s mire végre úgy érezte utoléri, s kezét kinyújtva próbálta megragadni, az máris megint tovasiklott. Mikor végre mégis kiért az alagútból, ott sem várta fény. Sötét erdőben bolyongott, bokrok és fák ágai tépték ruháját. Éhes és fáradt volt.
Vergődve ébred, verejték cseppekkel borított testtel. Szemei felpattannak, s a baldachin tetejére tapad tekintete. Arcán izzadság filmrétege. Fáradtan ül fel a félhomályos szobában, a baldachin és a sötétítő függönyök sem zárhatják már el a nap erőteljes fényét. Nyomasztja az álom, valahogy kellemetlen érzetet kelt.
Felkel, és a mosdófülkében megmosakszik. Egyszerű ruhát vesz, kényelmeset. Vékony, fehér vászonnadrágot, mely bokájáig leér. Felülre égszínkék selyemből készült felsőt, mely vékony pántos, s lefelé bővül, csípőig ér. Alatta természetesen fűzőt is visel, bár szüksége nem lenne rá, mégis nélküle valahogy mezítelennek érzi magát. lábán könnyű, nyári papucs. Haját kifésüli, majd néhány csattal megtűzi, és már készen is van. Így indul meg lefelé.*
//A dolgozószobában//
*Néhány perccel hét óra előtt érkezik meg a szobához, ahová előző este Philderdet is hívta. Mielőtt azonban belépne, még körülnéz a hallban. Sehol senki, a ház csendes. Felsóhajt.*
~Mindjárt csengetek Hargáért, vagy Mixoráért.~
*Belép hát a szobába, majd behajtja az ajtót, de még nem csukja be teljesen. Az asztalhoz lép, s leül mögé, majd megrázza a csengőt. Annak hangja végig száll a házon, s reményei szerint mihamarabb idecsalja valamelyik szobalányát.*