*A templomkert felöl lép rá a széles kövekkel kirakott útra. Milyen furcsa, talpa inkább földhöz, sárhoz szokott, nem kövekhez. Furcsa is járni rajtuk, felületük meglepően egyenletes és egyenes, nem göröngyös. No igen, bizonyára az úri népek nem akarják, hogy lábbelijük alja egyáltalán koszhoz és földhöz érjen - az olyan.. Szegényes! El tudja képzelni, micsoda elégtételt jelent számukra, hogy házuk előtt már a járda különbözik a város többi részétől.. Itt láthatóan sokat adnak arra, hogy az ember biztos legyen, nemesek és fejedelmek portája előtt visz az útja.
Sire nem szégyell néha tátott szájjal bámulni meg egy-egy aranytól és márványtól roskadozó homlokzatot, egy-egy díszesebb egyenruhát. Lenyűgöző.. Szíve mélyéből tör fel belőle a gyűlölet, de képtelen tagadni, hogy a környék cukorka a szemeinek*
- Nézd már..! Ez biztos eltévedt.. Úgy bámul mindent, mint egy koldus..
*Int az egyik őr át társának, felével az alacsony fél-elf felé bökve. Az őrök hozzá vannak szokva, hogy a szegények közül, de még csak az átlagos polgárok közül is bárki, aki erre téved, tátott szájjal, leesett állal bámulja a fényűzést. Szinte látni lehet az arcukra kiülő mély irigységet, amiért itt nem ők laknak, s még csak reményük sincs - ha nem ennének, nem innának, nem etetnék az állataikat és csak dolgoznának, akkor se keresnének annyit, hogy kifizessék a házak alsó szintjét.. A giccs és a pompa kétélű fegyver; nehéz úgy mások orra alá dörgölni az ember gazdagságát és vagyonát, hogy közben ne csináljon magából bohócot*
- Jó napot, Méltóságos Úr!
- Jó napot, Uram!
- Maguknak is fiúk, maguknak is.. Történt valami, mióta elmentem?
- Megérkezett a kiskisasszony, Uram!
- Remek, köszönöm, folytassák tovább a remek munkát!
*Egy nemest először tehát nem felesége, szerető leánya fogadja.. Hanem az őrök, akik a testi épségét vigyázzák, s persze a házát, kincseit. Ez valahol szomorú.. De ami sajnos még szomorúbb, hogy az őrök túl éberek!
"Ha el tudnék csenni egy-két ékszert, abból már remek kis ruhát és tőrt tudnék csináltatni magamnak.. Hmm.. Vajon mennyire buták ezek az őrök?"
Lamentál magában, de ahogy gúnyos mosolyra húzná száját, szájzuga megrándul a fájdalomtól. Orcáján a horzsolás húzódik, éget.. Majdnem megfeledkezett róla, hogy zsákmány került a képbe*
- Még találkozunk, fiúk!
*Int oda az őröknek, akik megdöbbenésével már nem is törődik, mert jókedvűen iramodik meg a Piactér felé. Hiába.. A sok pénz még a nemesek iránti undorát is képes elnyomni!*
A hozzászólás írója (Sire Thatos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.08 16:20:00
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.08 16:27:37, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.