// Namos ház //
*Egésze váratlanul éri a fejéhez lendülő kéz. Nem mintha kifejezetten fájdalmas lenne, de kezd betelni a pohár. Szemeit lehunyja egy pillanatra, és mintha keze is megremegne, de csak egy mély lélegzetet vesz, és mikor bosszúsan kifújja a levegőt már újra nyílnak szemei. Gyakorlásnak, edzésnek kifejezetten jó ez a helyzet, hisz tűz a fejére a nap, kimerült, izzadt, fáradt, borzalmas munkát kénytelen végezni és még piszkálják is. Ilyen körülmények között igencsak nehéz tartani a látszatot amit szeretne. Egy kényelmes szobában, félhomályban, borral a kézben mindenki meg tudja tartani az önuralmát, az ilyen szituációkban már sokkal nehezebb. Nagyon, nagyon közel van ahhoz hogy megfogja a férfi kezét, a háta mögé tekerje, és saját kését elvéve kilyukassza a tüdejét.*
- Elbírok két vödör vizet.
*A tettetett nyugodt hangon már átszűrődik némi indulat, de eddig is bírta, ezután is türtőzteti magát. Eszében sincs pihenni, minél hamarabb túl akar lenni a maradék kis munkán, be is megy rögtön felmosni az előszobát. Smondir szerencsére éppen elmegy akkor amikor kirepül a zsákja a bejárati ajtón, így ezt már nem veheti észre. Most is hagyott egy kis felmosatlan csíkot és azon megy beljebb hogy a konyhát, kamrát, és a cselédszobákat is újból felmossa még utoljára, ügyelve arra hogy bentről kifelé haladjon, ne járja össze amit már megtisztított. Fel is megy utána rögtön és fent is felmos mindent még egyszer, aztán a lépcsőt lefelé, és már csak az a kis csík van hátra amit az előtérben hagyott mikor társa visszaérkezik.*
- Már csak ez van és kész.
*Nem néz a férfira ahogy folytatja a munkát, állával a maradék kis felmosatlan rész felé bökve. Még a kertet összesöprögeti majd amíg szárad a szoba, aztán végre vége a második napnak is. Épp időben hisz nemsokára eltűnik a horizonton a nap.*