//Egek, ajtók!//
//Vlendor & Karrem//
* A bal oldali ajtó nem nyílik, így kénytelenek lesznek jobbra fordulni és átvágni a patkányok által elözönlött helyen. A jobb oldali már annál könnyebben engedelmeskedik Vlendor akaratának, így csak néhány patkány juthat át egyből mögöttük, melyek létszámukat leellenőrizve inkább szétszélednek, mivel rájönnek, hogy nincs esélyük, így, hogy már alig vannak többen, mint az emberek. Most, hogy végre átjutottak egy újabb szobába, mely az eddigieknél jóval sötétebb, viszont jóval nagyobb szétnézhetnek végre valahol, hogy mit látnak. A sötétség ellenére jól kivehető, hogy nem üres a terem. Néhány alak van még rajtuk kívül, ha közelebb mennek észrevehetik, hogy nagyjából tíz fegyveres _szobor_ áll előttük, csatarendbe sorakozva, ám mivel egy szobor mozgásköre nem túl nagy, így ezek is ehhez tartják magukat, csak állnak egyenesen és mozdulatlanul. Ellenben a legutolsó "szobor", mintha mozogna is. Így is van. Hiszen az nem is szobor, vagy, ha igen, akkor életre kelt valahogy. Egy csuklyás alak, ruhája vöröses-sárgás, valamint egy pár kék csík is díszíti, de leginkább a tűz színei látszanak rajta. A sötét alak egyre csak közelebb lépked a pároshoz, majd lassan tűz gyullad ökölbe szorított jobbján. Erre kissé felszisszen, de láthatóan nem élő tűz, mivel az gyorsabban terjedne, inkább csak mágia. *
- Ti emberek mind gyávák vagytok... Csak futtok össze-vissza, azzal nem is törődve, hogy hova jöttök. * Hangja gúnyos és érződik rajta, hogy magát sokkal nagyobbra tartja egy embernél. *
- Ezúttal rossz utat választottatok. * Nevet fel, s Karrem felé üt, mire, ha egyikük sem lép valami komolyabbat, mellyel ezt megakadályozhatná, úgy el is találja hasát, így pillanatok alatt kiégeti azon a részen ruháját a kevéske tűz, de tovább nem halad - se a ruha további része felé, se a bőr irányába. Csupán egy ökölnyi lyuk és körülötte némi fekete szén. Talán meg sem árt Karrem nem túl tiszta ruhájához, de a fiú hátraesik az ütéstől, majd félkómában figyeli tovább az eseményeket, miután fejét is beveri a falba. Úgy tűnik Vlendornak egyedül kell megküzdenie ezzel az alakkal, ki a kisebb ütőmozdulatokkal próbálja Vlendort is ledönteni a lábáról. *
//Nerilil & Lanix//
* Egyik mögötte állót sem zavarja annyira a fordított könyv, vagy nem veszik észre, hogy úgy tartja, mint Nerililt, de így legalább meglehet, hogy többet is megtud. *
- Fendhuss Mester keltett életre. Ő tűz és holdmágus. * Két igen nehéz mágiaág, ezt tudhatja, aki járatosabb e téren, de, ha valaki belegondol, hogy talán ez az egész ház az ő munkája, beleértve minden mágikus dolgot, akkor könnyen lehet hinni a szoborember szavainak. Bár ki tudja? Könnyen meglehet, hogy nem ő az egyetlen, aki ebben a házban van. *
- Én nem engedtem ki senkit. Magatoktól jöttetek. A többieknek még nem sikerült ez. * Elgondolkozik egy ideig, majd nagyot sóhajt, mivel rájön, hogy még mindig nem tudott le ezzel minden információt. *
- A Mester most a házban van valahol. * Szólal meg, majd tovább nézegeti a fordított könyvet, melynek betűit az olvasni tudó emberek is csak nehezebben kalkulálhatják ki a betűit, hacsak nem a másik oldalról nézik, mivel akkor jóval könnyebben tudják olvasni. A könyv címe "Arthenior őrzői", s a benne található írásban egy támadást írt le annak szervője, nem egy nevet is megemlítve benne, hogy kik védték meg a várost, bár igen szűk körű az információ, mivel egy oldalnyi szöveget láthatnak csak, még ha lapoznak is; mivel bármerre, bárhova, bármennyit lapozna a lány, csak üres lapokat láthat azt az egy oldalt leszámítva. *
- Gondolom nem vagy annyira járatos a mágiában. * Mondja, kicsit sem gúnyosan, vagy lekezelően, csupán némi kíváncsisággal és egy cseppnyi unalommal. *
- Van egy hold varázslat, az "Életre keltés"... * Itt egy kicsit megáll, mivel talán már ebből is megérti őt a lány, így nem kell feleslegesen koptatni a száját, de igény szerint tovább mondja. *
- Én korábban szobor voltam, s mindig is ez a könyv volt a kezemben. * Bök a most is kezében lévő könyvre. *
- És mivel idáig a másik oldalát láttam csak, így arra gondoltam, mikor a Mester életre keltett, hogy eleget láttam már ebből a szemszögből, így nézni kéne a másikat is. * Bizonyára nem Nerilil lesz a szobában az egyetlen, aki nem ért ebben különösebb logikát, de a későbbi kérdések valóban fontosabbak most. *
- Hát... * Hosszasan elgondolkodik, majd megszólal. *
- Nem tudom. Idáig egy szekéren kellett ülnöm... * Meglepődve nézi a Nerilil mögött álló fiút, Lanixot. *
- Pont vele, meg egy bajszossal.
- Aztán az utcán álltam és vártam, hogy történjen valami, de senki nem mondott nekem semmit, így úgy gondoltam estére bejövök ebbe a házba, mivel a bajszos is erre jött. * Magyarázza, majd az igen hosszúra nyúlt mondat után nagyokat lélegzik, s csak utána vág bele a következő válaszba. *
- Hmmm... Hogy jöttetek be a házba? Lehet, hogy úgy is tudnátok majd kimenni. * Szétnéz a szobában, majd az ablakokra, végül pedig a bejárati ajtóra pillant, majd bök is rá. *
- Lehet, hogy azzal kéne megpróbálni először. * Vonja meg vállát és ezúttal nagy meglepetésre ő kérdez valamit. *
- Hova akartok eljutni?
//Lianne & Rana//
* A két gnóm látszólag nem igen foglalkozik azzal, hogy merre mennek tovább, de mivel nincsen túl nagy ellenállás, így tovább bandukolnak visszafelé, majd lassan eltűnnek a sötétségben. Valóban jó ötlet nem piszkálni a hálókat, mivel a legkisebb rezdülésre is megrohamozza a prédát a legtöbb pókféle, arról ne is beszéljünk, hogy a méreteket tekintve bizonyára sokkal ragadósabbak is, mint egy hétköznapi háló, így ameddigre kiszednék magukat a hálók fogságából, már rég megérkezne a gazda, de ha valaki nem elég tapasztalt a pókhálók terén, könnyen bele is gabalyodhatna és saját magát zárná még nagyobb csapdába. Így hát bizonyára nem csak Lianne szavai miatt, de már csak azért is, mert nincs túl sok kedve fogdosni a hálókat, baj nélkül haladnak egyelőre, egészen addig, míg egy elágazáshoz nem érnek. Az út egyenesen is halad tovább, de jobbra is és balra is. Balra egy alig fél méteres keskeny járat, benne nem túl sok pókhálóval, de azért ott is akad pár, jobbra az eddiginél is többel, viszont szélesebb a járat, mint idáig, így már hárman, vagy akár négyen is elférnének egymás mellett. Egyenesen pedig az eddigi tenger folytatódik csak, melyben a vízcseppek fonalak, a cápák pedig a pókok - és bizonyára ők az eltévedt hajósok. *