//A csaló//
/Svisys Senra és Diramel Zaler Wymor részére/
*A két katona összerezzen Svisys jeges szavaira. Láthatóan nem egy ilyen hölgyre számítottak, mikor Consiglio úr kirendelte őket feladatra. A Leif nevezetű szólal meg először. Úgy tűnik, hogy az ő lélekjelenléte kicsit keményebb mint társáé.* Mint Adder úr is mondta, mi képzettek vagyunk a gyors harcmodorban. Persze, a lassabb ritmust könnyebb sokáig fenntartani és egyben sokkal biztonságosabb is a testi épségünkre nézve.* Önti szavakba a valószínűleg harci iskolában betanult mondatot. Egy pillanatig Svisys zöld szemeibe bámul, majd oldalba böki társát. Kolle egy kicsit megrezzen, majd kihúzza magát. Most tűnhet csak fel a jelenlévőknek, hogy ő egy kicsit izmosabb, mint Leif. Biztosan jó csapatot alkotnak majd.*
- Pontosan.* Teszi hozzá sokatmondóan, majd elhallgat.*
- Bár, ha lehet egy tanácsom...* Kezdi el finoman Leif.* Személy szerint pajzsot adnék a katonáknak. Jelenleg a könnyebb harcmodor miatt egykezes kardokat, vagy másfél kezes pallosokat hordanak maguknál, ám ha Adder úr nem téved, a pirtianes-i szörnyek ellen nem sokat fognak érni a vágó fegyverek.* A papír felé bök, amin a gólem képe látható.* A pajzzsal könnyen megvédhetjük magunkat, emellett fegyverként is használhatjuk majd, hogy valamiként betörjük a szörnyek bőrét.*Leif elhallgat.*
- Pontosan.* Szólal meg újra Kolle. Leif talán nem olyan izmos, ám biztosan legalább kétszer olyan előrelátó és megfontolt mint csapattársa. Úgy tűnik, csak Svisys szavára várnak. Neki kell döntenie, miként fegyverkezzenek fel: Készüljenek több pajzzsal és küzdjenek lassú ám biztonságosabb harcmodorral, vagy próbáljanak meg gyorsan, a támadásra koncentrálva megvívni a Morfneh családdal. Svisys még nem nyitotta szóra ajkát, mikor hangos csörömpölés üti meg a fülét. Mire oda kapja fejét, már csak egy nagy halom páncélzatot és egy csapat riadt katonát lát. A nagy kupac fém mozogni kezd, majd Diramel vöröslő feje jelenik meg a színen. Úgy tűnik valaki edzés közben a harcosra borította a páncélzatokat tartó fogast, mely az edzőrész szélén állt, a könnyebb hozzáférhetőség jegyében. A nő cifra káromkodás közben rugdossa le magáról a fémlapokat, mérgesen ellökve a segítségére siető kezeket. A teremben mindenki riadtan figyeli, ahogy Diramel dühösen a földhöz vág egy mellvértet, majd az ajtóhoz csörtet. Ez a kis hiba csak az utolsó csepp volt a harcos kirohanásához. Jobb, ha most várnak egy kicsit, míg ki dühöngi magát.*
- Kövessétek, ne csináljon botorságot.* Adja parancsba Joll, mire ketten iramodnak meg az hölgy után.* Még képes és egyedül ront neki a Morfneh családnak nagy dühében.* Teszi hozzá visszafordulva Svisys-hoz. A terem lassan visszaáll eredeti rendjére. A két katona tekintete újra a fél-elfre vándorol. Az ő szava lesz a döntő.*
/Engur Valis figyelmébe/
*A nemes zavart pillantásokat vet a kés eldobó Engur-ra, majd dörmög valamit. Csizmája elvesztése nem igazán izgatja, ám amikor a hideg fém a bőréhez ér, szemei tágra nyílnak. Hangja elcsuklik, ahogy a kés erősen körme alá hatol. Fájdalmasan felkiált, riadtan vergődve, de Engur erős szorítása nem engedi a férfi végtagját. A nemes vére apró patakocskaként kezd folyni, egészen a poros padlóig, ahol egy kis tóba gyűlik. A férfi szemébe könnyek gyűlnek, szájából vészterhes kiáltások hangzanak fel. Izgágán próbálja eloldozni magát, de minden hiába. Rémülten tekint le lábára, majd Engur-ra kapja tekintetét.* Ne! Kérlek!* Ordítja, majd összeszorítja, száját. Egy nagy adag levegőt ereszt ki ajkai közül. Gyorsan liheg, láthatóan egészen éber, előző állapotához képest.* Segíts nekem... Segíts és az egész arany a tied!* Préseli ki könnyes szemmel.* Juttass ki, és tiéd az összes! Nem fog rám találni a család, eltűnök, esküszöm!* Kezdi mondandóját, majd lábára pillant. A kés még mindig körme alatt feszül. Már nem sok tartja a kis karom darabot. A nemes talán jobban szenved a látványtól, mint magától a fizikai sebektől.*