//A Tanítvány//
*Nimue lehajtott fejjel áll. Úgy véli a mester szavai megrovást tartalmaznak, s talán igaza is van. Ám szóharca Freyaival arra készteti, hogy rájuk pillantson, főleg a szőke elf lányra. S mintha ugyana pillanatban villannának fel benne is a történtek képei.*
-Valóban! Már én is emlékszem. Mintha egy óriási pók lett volna, csak a teste egy emberét formázta. S csupán álcája volt Eefa mester alakja, melyet holmi látomásként tárt elénk, mint a tüzet, mely megégette a kis patkányt. Igaz, ez a tűz, legalább is a lángjai valóságosak voltak.
*Ezt szomorúan teszi hozzá, mert bár nincs oda a patkányokért, rágcsálókért, de ha Nilliennek kedves a kis jószág, miért akarná a halálát, a fájdalmát?
De aztán nem szaporítja tovább a szót, hiszen arra is kell időt adni a mesternek, hogy szavaikat átgondolhassa. Ám most Eefának más dolga van, a párbajozókkal foglalkozik. Igaz, végül feléjük is mond egy rövidke mondatot.
Nimue elgondolkozik, bár gondolatait eltereli kissé Rhena és Freyai választása. Azon nem csodálkozik, hogy egyikük sem marad a víznél, hiszen annak gyöngyét ugye a mester kivette. Hogy egyik társa sem mondja ki Nimue nevét attól is meglepődik kicsit, és el is pirul, mert zavarba jön tőle, de hálás szívvel pillant rájuk, ahogy ki-ki lenyeli a maga által választott gyöngyöt. Jó adag aggodalommal figyeli miféle hatást fejt ki bennük, nem szeretné, hogy akár Rhena, akár Freyai fájdalmat érezzen, vagy szenvedést. Ennél rosszabbra már gondolni sem mer.
Közben lázasan gondolkodik azon, hogy miként is döntsön, s ekkor szólal meg mellette Nalo, aki megerősíti korábbi döntését. Felsóhajt.*
-Én is maradok a levegőnél.
*Halkan jegyzi meg, sejtve, hogy a mester ettől még nagyon is jól hallja mit mond. Igen. Továbbra is úgy érzi, hogy a levegő az ő ága. Ha csak visszagondol arra, mennyire jól tud esni egy forró napon egy hűsítő szellő, hát továbbra is megingathatatlan.*
~Remélem nem követek el ezzel hibát, de ha mégis, hát azt vállalni fogom. Akkor is úgy érzem, hogy a levegő áll hozzám a legközelebb.~
*Fut benne végig a gondolat, miközben figyeli, mi is fog történni. S ekkor újabb váratlan dolog történik. Nillien megszólal mellette. S tegye ezt akármennyire is halkan, az elf éles füle meghallja a szót, s a lány felé fordul. Tekintete kérdőn pillant rá, nem érti. Mit akarhat Nillien? A medált? Vagy azt, hogy Abelh meggyógyuljon gyorsan? Vagy mit? De hangosan rákérdezni nem mer.*