//A Véres Bál //
//Aborath Artois//
*A légi mérgek veszélyes jószágok, hiszen a szél fújása és a kifújt pipafüst is könnyedén elbódítaná a közelében lévőket, így nem szükségszerű ilyenek miatt aggódnia, bár tagadhatatlanul jó gondolat volt. Csak nincs abban a helyzetben, hogy egy esetleges mérgezésnek ellenszegüljön. A kérdése eléggé direktnek hathat, talán meg is bánta, miután kimondta, de az őrök, érezvén, hogy elég egyoldalú a küzdelem az ő oldalukra, sokkal elnézőbben veszik az ilyen kérdéseket, hisz élüktől meg vannak fosztva.*
-Folyton csak ez a kutakodás, nem lesz ennek jó vége.
*Komolytalankodja el az számonkérést és egy kézmozdulattal hesseget is, mintha a szavakat üldözné el a színről. A csendesebb előveszi a tűzcsiholót és pár pattintás után szívhatja is az elsőt a pipájából, a dohány minőségére pedig nem lehet panasza, nem a nemesi urak minősége, kicsit más a karaktere, erősebb egy kevéssel, de társasági éjjeleken kapott már rosszabbat is, ha volt. Ekkor egy nagyobb csipet venne ki a csendesebb, amire megszólják.*
-Ha megint azt a vackot veszed a szádba, úgy tarkón váglak, hogy a fogad is kiesik mellé. Kimarja azt a mocskos pofádat, ezen túl még undorító szokás is.
*Majd vissza is kerül a dohány a helyére, bár a hangulat feleannyira sem baráti, mint az elején.*
- Viszont, hogy kérdésed ne feledjem, azt nem mondhatom meg, különben elég gyatra munkát végeznék, de aggódnod nem kell. Most csak takarítunk, így bántódásod nem esik. Legalábbis, amíg nem tervezel valamit a fejedben. Mondjuk úgy, az kis könyv, amit elvittél, pár embernek nagyon is aktuális lett mostanában. Nehéz is volt megtalálni téged, de szerencsére szemmel követtek, amikor... hát, szépíthetjük, de lényegében elloptad a kis szoba polcáról. Majd pár baráti kérdést fel is tennék arról, hogy neked pontosan mire is kellett az az iromány és mit tettél vele. Mert nagyon kényelmetlen lenne, ha véletlenül lemásoltattad volna egy írnokkal, bár tudomásunk szerint ilyen nem történt.