// Egek, ajtók!//
* A kulcsot megkapja, sokat nem, sőt nem ellenkeznek a csuklyások. De hasztalan, mert szerintük nem nyitja egyik ajtót sem. Nem baj, azért Nerilil mégis megpróbálja, így sorra mindhárom zárba beleilleszti a kulcsot s megpróbálja elfordítani. Feltételezhetően ne kattan a zár. Sok dolog van, amit nem ért. Három fickó bezárva ide, olyanok, mint három tojás, jóformán ismerik egymás gondolatait. Ez nem véletlen. Nyugodtan ülnek itt, s kártyáznak ahelyett, hogy kitörni próbálnának. Hárman a nyers erejüket felhasználva. Így ránézésre fegyvertelenek, de azért végig méri őket újra. *
- Mi lett volna, ha leülök kártyázni veletek? Meddig játszottunk volna?
- Megpróbáltatok már felfeszíteni az ajtókat?
* Nem hiszi, hogy nincs kiút, valami, s nem hiszi, hogy a három férfi igazat mond. Így míg azok válaszolnak, kezébe vesz egy gyertyát, fáklyát, hogy a szobán körbe menve végig tapogassa a falakat, hátha talál valamit. Előtte azért a kulcsot elsüllyeszti a zsebébe. Valami nyomot, tikos reteszt, mellyel az ajtók nyílnak vagy csak utálást, hogy is juthat innen ki. Ha semmi, akkor bár maga is hasztalannak látja a dolgot, de az asztalra is felmászik, majd a székre, hogy a mennyezetet is megvizsgálja, a fénynél, hátha. Olyan, nincs, hogy ne lehessen kijutni. Nem túl eszes, de ami eddig eszébe jutott, minden megpróbált, így ha sikertelenek próbálkozásai, úgy először tőrével, próbálja meg kinyitni a bal oldali ajtó zárját. Ha ez sem sikerül, puszta erejével próbálkozik betörni azt, segítségre szólítva a másik hármat. Ha nem történik semmi, úgy visszaül az asztalhoz.*
- Kártyázzunk, míg gondolkodok. * s húz egy lapot. *