//Egek, ajtók!//
//Vlendor, Karrem//
* Úgy tűnik a betörőként érkezett férfi mélyen gondolataiba borulva próbálja eldönteni, hogy mi tévő legyen, vagy már valamiféle istenhez imádkozik, hogy az mentse meg, de a lényeg, hogy nem tesz semmi fontosat az előrehaladás érdekében.
Ezzel szemben Vlendor egész jól halad a padló lebontásával és mire a plafon már addig ér, hogy egy átlagos méretű embernek is le kellejen hajolnia, addigra egy sötét lyukat is felfedezhet a padló átszakadásával. Mintha az egész ház üreges lenne, csak éppen fel-le járók nincsenek, vagy, ha vannak, akkor alaposan el vannak rejtve. Ameddigre akkorává válik a lyuk, hogy beférjenek rajta, addigra a plafon is alig egy méternyi helyre zsugorítja őket össze, így guggolva/ hasalva/ kúszva tudnak már csak tovább haladni. Ettől függetlenül elérik még a lyukat, a kérdés csak, hogy mit rejt a sötétség? *
//Nerilil, Lanix//
* A páros is igen passzívvá válik, de végül Nerilil csak megszólal. A három férfi ismét összenéz és hümmögnek párat, de aztán megkérdezik. *
- De mit kezdenénk ezzel a másikkal? * Kérdi az egyik végül Lanixra bökve. *
- És minek neked a kulcs? * Kérdi egy másik kíváncsian. *
- Na, meg... * Kezdi el a harmadik. * Hogyan szedjük azt le onnan? * Mind a hárman helyeselnek a társaik kérdéseire és mindenki mindenkire választ akar kapni.
A játék viszont időközben elkezdődik, Lanix nem szeretne hát játszani, így csak Nerilil marad, ő újabb kérdést kap. *
- Lapot kérsz, vagy húzol, vagy... Vagy mit csinálsz?
//Rana//
* A lány nem egészen tudja eldönteni, hogy mit csináljon. Persze az sosem megoldás, hogyha ezért semmit sem csinál, így hát hamarosan dönt. Az ajtókkal próbálkozik először, ami nem nagy meglepetésre továbbra sem nyílik, így inkább jobb lesz a denevérféléket tovább hajkurászni - legalábbis ő így dönt, az kétséges, hogy nem lett-e volna jobb döntés tovább hallgatózni. De, ez az ő választása, így hát a denevéreket kergeti továbbra is.
Az egyik pillanatban feltűnik, aztán ismét beleveszik a sötétségbe, de valami más is. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor valaki. Ez pedig Rana. Idáig is sötétségben volt és nem valószínű, hogy bárki látta volna őt, de most még inkább biztos. Egyszer csak "kiesik" a talaj lábai alól és zuhanni kezd. Legfeljebb három métert zuhan és viszonylag puha, valamint felettébb ragadós fehérségbe esik. Első tapintásra kötél lehet, de annyira mégsem szilárd, (viszont rugalmasabb) így hamarosan kezdi felmondani a szolgálatot a... Pókháló? Ahhoz túl nagy... Vagy egy nagyobb pók hálója? Azzal viszont már biztos nem találkozna senki se szívesen, így legjobb lesz, ha megpróbál kikecmeregni a ragadós hálóból, hogy aztán szétnézzen a sötétségben. Persze az ő dolga. Ha szeretne, maradhat is várva, hogy visszatérjen a pókháló készítője, vagy megérkezzen a felmentősereg, bár előbbi nem csak, hogy előnytelenebb, mint utóbbi, de sokkal nagyobb eséllyel is következhet be.
Hogyha kikászálódik végre és szétnéz, akkor továbbra sem láthat sokat, viszont azt észreveheti, hogy egy hosszú járatban / folyosón van és a rengeteg (általában 1-2 méteres) pókhálóból ítélve régen takarítottak itt. Az egyik irányban viszont aprócska sárgás-narancsos fényt fedezhet fel, ami bizonyára hívogató, még ha nem is tudja mi lehet arra. Na, meg persze az is lehet, hogy a másik irányban jobb. *
//Lianne//
* Hiába mélynövésűék, hiába aranyosak, hiába tűnnek ártatlannak, Lianne-ban máris felébred a bántalmazás feltétele, mármint, hogy őt akarják bántani. Mondjuk, kicsik, így egyedül nem bírnának vele, de elég sokan vannak ahhoz, hogy igaz veszteségekkel, de leteperjék a lányt. Ettől függetlenül ennek semmi nyoma sehol. Se egy rejtett csapda, se egy titkos karnak tűnő "akármi". A falak teljesen simák, se ősi rúnák, se díszítések nincsenek sehol. Aztán, mikor végre leülnek és végighallgatják egymást újabb problémába ütközik a lány. *
- Mégis mi-mi? * Néz rá kérdőn. * Mi történt? * Arckifejezéséből ítélve tényleg nem tud semmi, csak próbálja kitalálni, vagy próbál segíteni, már, ha közelebb engedi magához. Először a lány homlokára helyezi kezét, de mivel semmi szokatlant nem érez, így körbenéz "emberein". *
- Valaki csinált vele valamit? * Az összes gnóm a fejét rázza. *
- Nekem megmondanák... * Töpreng félhangosan a "főnök" és egy kézmozdulattal jelez egy lénynek, mire az feláll és hamarosan egy bögre teával tér vissza, majd Lianne felé nyújtja. Ha elfogadja és elkezdi inni, akkor egyelőre semmi különöset nem tapasztal, de a "gondolatkiesés" "megáll", talán tényleg segített a lötty, vagy akik eltervezték, azok úgy csinálták, hogy akkor legyen vége, mikor megissza, mivel tovább nem kell "kiesnie a gondolatainak". Így hát egészen összezavarodva ül tovább (vagy áll fel) a lány, hiszen, mintha mindig is itt élt volna, nem is emlékszik szinte semmire a kinti világból. *