//Egek, ajtók!//
//Pince - Rana, Nerilil, Lanix//
* Igaz, némi időeltolódással, de végül mindegyikük megtalálja a helyét a nem túl tágas és nem is pont otthonos, de még csak nem is kényelmes szobában. Mivel viszonylag sötét van, így valóban nem láthatnak sokat, de Rana és Lanix egyelőre nem is próbálja meg, hogy van-e valahol titkos járat, ajtó vagy akármi? Persze, az ajtókat bizonyára mindegyikük megtalálta már, de azt csak Nerilil tudhatja biztosan, hogy valóban zárva vannak.
A kérdésekre viszont, ha várnak is - választ nem kapnak. Se arra, hogy mi ez a hely, se arra, hogy mi kezdődik, egyszóval semmire. Ha bármelyikük egy-egy ajtónyitás során megpróbálna kijutni, akkor nem valószínű, hogy szerencsével járnának, de ki tudja? Esély mindig van, de mondjuk, azzal sem érnének még sokat, ha kiszaladnának a pincéből. Ott van még mindig a zárt ajtó, talán őrök, meg efféle akadályok. A fél-elf nő megérkezése után azonban nem nyílik többet az ajtó, csak halk beszéd szűrődik át a falakon, fentről. Ebből sem hallhatnak meg sokat, a beszéd túl halk, hogy értelmes szavakat vehessenek ki belőle.
Nem lehet jó érzés, mikor egy sötét pincébe van valaki zárva, két idegennel és a kijutás esélyére semmi nem utal.
Legfeljebb öt perc telik el, mikor az egyik - történetesen a legelső - ajtó nagyot kattan, s résnyire kinyílik. Alig telik el pár másodperc, mikor a második, majd kis szünetet követően a harmadik is megnyílik. A másik három továbbra is zárva marad.
Még mielőtt elindulhatnának, felfedezhetnek egy homokórát, mely a folyosó végén - az utolsó ajtó után - helyezkedik el, s erőteljes fényt áraszt magából. Idáig biztos nem volt ott vagy, ha igen, akkor eddig nem világított. *
- Siessetek! De merre?! * Hangzik fel egy hang a fejük felől, ám senki nincs ott. A kérdés viszont már sokkal komolytalanabbul hat, mint az első felszólítás, a végén hangos kacarászás közepette el is halkul - úgy tűnik végleg egyedül maradtak.
Rajtuk áll, hogy együtt mennek be egy-egy szobába, vagy együtt maradnak, ám a homokórából ítélve, na meg abból, hogy a hang is sietésre szólította fel őket nem kéne sokat gondolkozni. *
//Földszint, majd fent - Vlendor//
//16+//
- Koszt? Arra most nincs szüksége. * Jelenti ki a "megbízó" egyszerűen. Vlendor talán meglepődik ezen, de aztán bizonyára nem fogja annyira érdekelni már, mikor késztetést érez arra, hogy felmenjen az egyik szobába. Történetesen a lépcső után a legelsőbe, jobboldalt. *
- Sajnálom. * Hallatszik mögüle, mielőtt benyitna az ajtón. Ha hátrafordul, akkor a barakkban megismert küzdőtársat fedezheti fel, de mellette ott áll a másik is. Bemennek az ajtón, majd, ha ellenkezik, ha nem kiközözik az egyik székhez. Mellette egy hulla van, szintén egy székre kikötözve. Nem szép látvány, ahogyan oszlik szét a bőre, de előnyösebb, ha Vlendor a maga dolgával törődik. Szájába rongyot gyömöszölnek, s egy asztalra homokórát helyeznek, ami világítani kezd. Ám a homokszemek nem indulnak el, pedig a gravitáció szerint ez kellene tenniük. Egészen addig nem indul el, míg az éjszaka közepén egy alak be nem lép... *
//Fent - Karrem//
//16+//
* Az ajtó először csak nehézkesen nyílik, de végül némi recsegéssel kinyílik. Bent továbbra is sötétség honol, de miután belép, egy világító homokórát vehet észre. Nem biztos, hogy értékes, de biztosan több mint a semmi, így talán megéri elvenni, akár csak azért is, hogy megvilágítsa vele a sötétebb zugokat. Az órából pedig csak egyre fogy és fogy a homokszem, elég gyorsan ráadásul. Csend. Aztán csend. És végül csend. Talán már túl nagy, akár hiányozhat is a férfinek egy apró kis nesz, de nem kapja meg, hacsak a halk lépései nem számítanak annak. Miközben kutakszik észre sem veheti, hogy mögötte az ajtó fallá változik. Ekkor egy nem mindennapi dologgal találkozhat. Egy férfi. Egy székhez kötözve. Szájába rongy van tömködve és úgy tűnik, már egy ideje ott van. Megszabadíthatja ugyan a kötelektől, de akármi mástól is. A pech, hogy pénz nincs nála egy darab sem, talán attól is akkor fosztották meg, mikor ide kikötözték. A kikötözött férfi mellett nem sokkal egy másik van, de az már halott, már a bőr is elkezdett leválni róla. A harmadik szék pedig... Pedig üres. Csupán egy kis szöveg áll rajta: "Karrem". Ha megfigyeli a férfi székét, akkor nála is fellelhet egy kis szöveget, melyen a "Vlendor" név áll. Viszont egyelőre semmi más gyanúsat nem vehetnek észre, már az ajtó fallá változását leszámítva. A homokórából pedig csak hullik-hullik továbbra is a sok homokszemcse. *
//Fent - Lianne//
* Semmi különös nem történik, míg Lia felér az emeletre, és sikeresen be is jut egyből a szobába. A kulcs kívülről van a kulcslyukban, ha akarja, kiveheti és bezárhatja belülről... Vagy mégsem? Azzal még nincs gond, hogy kiveszi, de amint belép az ajtón, az eltűnik mögötte és "beleolvad" a falba. A kulcs a kezében marad még pár másodpercig (már, ha felvette), aztán úgy csúszik szét a kezében, mintha homokot fogna. Csak éppenséggel ez egy szürkés színű homok. Bárhogy erőlködik, nem tudja kinyitni az ajtót, ablak pedig nincs - talán az is befalazódott, de lehet, hogy nem is volt... Pár másodperc csendben telik el, majd hirtelen, mintha kiszökne a talaj Lianne lába alól hátra esik. A talaj mozogni kezd, mintha egy egyszerű zseléből lenne, majd mikor már úgy tűnik, teljesen felfordul, akkor végre megáll. Nem egyenes a talaj, de hamar lábra tud állni, ha akar - és előnyös, ha akar, mivel a szoba másik végében eltűnik először egy kis darab padló, majd folytonosan szakadozik le, ami pedig leesik, az végeláthatatlan nagy sötétségbe hullik. Ekkor jelenik meg egy vigyorgó alak a szoba egyik végében (lebegve). Kezében kulcscsomót tart, és a gonosz mosoly csak nem ül le arcáról. Ha megpróbálkozik, lehet, hogy el tudna még odáig ugrani, de vissza már nehézkesebb, na meg mit kezd egy kulcscsomóval, ha az ajtó befalazódott? Egyetlen tárgyat láthat meg magánál, az pedig nem más, mint az íja. De mit kezd egy íjjal? Aztán észreveheti tegezét is, vagy a földön eldobva, vagy még a vállán... *