//A Tanítvány//
//Nalo Ékkővirág//
*A fiatal fél-elf első gondolata a többiek láttán, hogy talán valamiféle illúzió hatása alatt állhatnak. De mi van akkor, ha nem a többiek, hanem maga Nalo van illúzió hatása alatt? Ezt a kérdést még eg jól képzett mágusnak is nehéz lenne megválaszolnia, az viszont biztos, hogy most észnél kell lennie a lánynak. Vajon mi az, ami bizonyítja, hogy nem ő hanem a többiek vannak mágia hatása alatt? Vagy talán mind valamiféle hatalmasabb mágia hatása alatt állnának?
Hallja a többieket, ahogyan beszélnek, s látja a mozdulataikat, bár úgy tűnik azok csupán egy nem létező dolognak gesztikulálnak.
A lány mozdulatai ösztönösek, s már készül is kinyitni a ládát, de a hideg fém érintése valamelyest észhez téríti egy pillanatra, de ekkor újabb gondolatok kezdik el keseríteni a lányt, mintha csak egy régi varát szavait hallaná, de nem tudja felidézni a barát arcát.*
-Nézz körbe kislány. Az óriás és a törpe már kiset, már csak két kakukktojás van, a harcos leányzó *ösztönösen Freyai-ra emeli Nalo a tekintetét.* és te. *folytatja a hang.* Ledolgozod a medálok, s evvel elvesztetted azt a lehetőséget, hogy legalább pénzt szerezz. A maradék három nő mind mágus, tényleg azt hiszed, hogy van esélyed? Most legalább van esélyed egy kis jutalmat összekaparni. Csupán el kell venned ami megtetszik.
*Ha a lány hezitál, akkor a hang még sürgeti egy kicsit.*
-Szerinted örökre így maradnak? Most van esélyed, amíg el vannak bájolva. Lopj tolvaj! *parancsol rá a hang végül.*
//Rhenamys Natarran//
*Nem látja ugyan a hang tulajdonosát, de mintha az megérezte volna a lány érzéseit, ahogyan nyel egyet, s a szája kiszárad, tisztán érzi, hogy a hang tulajdonosa örül ennek. Rhenamys önnön szavai mintha erőt adnának a lánynak, s mintha ezt megérezné a hang is.*
-Felemészti az embert? *kérdi a hang* És az elfekkel mit csinál? *kacag fel a hang.*
*A következő pillanatban szellő támad fel, könnyű lágy szél, de ahogy pont elég, hogy a köd elkezdjen feloszlani. Rhenamys már nem a szobában találja magát hanem a ház előtti utcán álldogál, szemben Eefa mester házával. A nap még csupán alig kelt fel, s egy teremtett lélek sincs az utcán.*
-Ez egy héttel ezelőtt történt. *mondja a hang a lánynak.* Nézz arra! *utasítja a hang, amire valószínűleg a lány a megadott irányba néz. Maga sem tudja, miért abba az irányba néz, de mintha tudná.
Alig pár pillanattal később egy alak közelit az utcát. Nem telik sok időbe, hogy Rhen felismerje Eefa mester, ahogy közelít. Már csak alig két háznyira van, a saját házától, amikor a mellet lévő kapualjból egy fiatal lány lép elő, kezében egy húsvágó bárddal. Nem szól semmit, csupán gyorsan oda lép az idős mágushoz, s lesújt rá, majd újra, és újra, egészen addig míg két őr le nem fogja, de addigra az idős mágus holtan fekszik a földön.*
-Szabad vagyok! *kiáltja boldogan a fiatal lány, az őrök szorításában.* Végre szabad! Szabad vagyok! *kiáltja mint valami őrült.*
-Én mondtam a lánynak, hogy ölje meg a mestert. *recsegi a megfoghatatlan hang Rhen-nek, miközben a lány körül megmerevedik a világ, majd szerte foszlik, s ismét csak a köd öleli őt körül.*
//Nillien Fallenha; Nimue Sailimiel//
*A lény Eefa mester alakjában elég hamar félelmet csempész mind a két lány szívébe. Nimue először nem érti, hogy miért is fog majd sikítani a lény szerit, de ahogyan bele nyúl a mellkasába Nimue ösztönösen felsikít, s Nillient sem kell sokáig győzködni, hogy könyörögjön. A lény legnagyobb meglepetésére Nillien kérlelni kezdi a fél-elfet, a lény leguggol Nimue mellé, s ügyet sem vett Nillien könyörgésére, mintha csak természetes dolog lenne, hogy megteszi.*
-Mit szeretnél kicsi látnok? *kérdezi a lény Nimue-t.* Ne aggódj, veled is foglalkozom, de előbb még beszélek vele. *biccent a fejével Nillein felé.*
*feláll, tesz egy lépést a fél-elf felé, hogy lássa, az miként reagál a közeledésére. Ha a lány hátra lép vagy valami jelét adja annak, hogy tart a lénytől, akkor elmosolyodik, ha nem akkor mérgesen rászól a lányra.*
-Te akartad.
*Mindegy, hogy fél vagy sem a fél-elf, a lény vissza lép Nimue mellé, megragadja az elf mágusnő haját, s felfeszíti a fejét, miközben a Nilleien-re néz.*
-Látom, hogy van egy tőröd. *jelenti ki látva a lány oldalán a csonttőrt.* Most pedig öld meg ezt a nyomorult senkit, vagy én ölöm meg a kicsi barátodat. Döf a torkába! *parancsol rá.*
//Organthela Freyai//
*Freyai hamar ráeszmél, hogy a hang gazdáját nem tudná a kardjával legyőzni, hiszen nincs mit kettévágni. A harcos leányzó lassan kezd ráébredni, hogy mennyire más környezetbe csöppent. Ha az erdőben megtámadják, akkor előveszi a kardját. Ha leesik egy gödörbe, akkor kimászik. De mi van, ha a gödörnek nincs fala, akkor hogyan mászik ki belőle? Mi van ha az ellenfélnek nincs fizikai teste, akkor hogyan küzd meg vele?
A lány kijelntésére, hogy a valóságot akarja először, azon felkacag a hang.*
-A legnagyobb őrület, ha azt hiszed, hogy van választásod.
*A köd a lány előtt el kezd örvényleni, s az örvény közepén kezd kitisztulni a világ. A ködben egy csupán egy ablaknyi terület tisztul ki, ahol az elf lány rálát Nimue-Nillien és Eefa lény-re. Látja, és hallja őket, ahogyan a mester alakban lévő lény felfeszíti az elf fejét, és parancsol a fél-elfnek.*
-Te láthatod, és hallhatod őket, de ők téged nem. *magyarázza neki a hang.* Játszunk egy kicsit. Az egyiket megmentheted, de a másik meghal.