//Isurii Thargodar//
*Végül is az ötlet nem rossz, nem kell nagyon elnapolni a dolgot, meg lehet ejteni a teázást hamarabb is. Worenth általában ezzel nyit reggel a templomban, nagyon szereti, a kávét már kevésbé, valahogy sosem szerette az ízét.*
-Akár most is lehet. Rendben nézzük meg, és legalább a reggelin túl leszünk. *mosolyodik el, ő is elpillant a piactér irányába. Reggel a legfrissebbek a pékáruk, és teát is kínálnak bizonyára. Ezután hallgatja Isurii útitervének felvázolását, ami remekül hangzik, mondhatni ő maga sem találhatta volna ki jobban. Persze nagyon rohanni nem tudnak, a fehér hajú mágus nem rendelkezik lóval, de azért majd igyekszik felvenni a tempót, elvégre nem öreg még, és a sétához is hozzá van szokva.*
-Én meg örülök, hogy elkísérhetlek, és köszönöm még egyszer a meghívást. *hajol meg kicsit színpadiasan, bár már korábban is megköszönte előre is, de hát az illem így kívánja meg.*
-Igen szeretném meglátogatni a mentoromat, és legalább be is mutatlak neki, és egy kicsit el tudunk merülni a varázstekercsek és könyvek világában, hátha valami érdekesre bukkanunk. *kacsint egyet, igazán jól hangzik, a toronyban pedig mindig találni valamit, amit előtte korábban még nem láttak legyen az bűvös iromány, vagy régi ereklye, tárgy, dobozok és még ki tudja mik.*
-Egyébként is nagyon otthon érzem ott magam, még talán jobban, mint a templom falai között. Ha egyszer lesz saját otthonom, valószínűleg a toronyhoz fog hasonlítani. *teszi még hozzá, és el is képzel magának valahol az erdő mélyén, vagy a sziklaszirtek tetején ahonnan csodás kilátás nyílik a tengerre egy kis zugot, ahol leélheti öreg éveit, addig azonban még nagyon sok van hátra, és ki tudja merre fújja a szél...*
-Induljunk is hát. *indítja meg lépteit, ha a reakciót fürkészi elégedettséget, és örömet láthat a mágus szemeiben, és semmi jelét a tolakodásnak.*
-Szereted a piaci nyüzsgést, sürgést-forgást? Szeretsz vásárolgatni, mondjuk ékszereket, ruhákat, dísztárgyakat?