//Owairat rezidencia//
*Ha élesben kapná meg a „ki az erősebb, Harga vagy Al bácsi?” kérdést, a világért sem lombozná le a kislányt és adna egy amolyan látszattartós, erős nagybácsis, szépen kiszínezett történetet arról, hogy micsoda súlyokat bír el ő akár fél kézzel is. Mert, ha már gyerek kápráztassuk el, a valóságtartalom úgy is csak másodlagos a fantázia mögött.
Az új vendég kiléte egyelőre hidegen hagyja, most éppen amúgy is nyakig van merülve a mézes-habos sütigombák világában, nem szeretne kizökkenni a meséből.*
- Nem szereti, hanem egyenesen imádja a sárgarépát, majd elcsenünk párat, reggel még láttam a szakácsnő kosarában néhányat. Mindegyik csak nem kellhet a főzéshez. *egy kis csínytevés nem árthat, főleg, hogy a jó öregcsődör járna vele a legjobban.*
- Vigyázni kell vele, nem tudni milyen napja van, ha harapós a kedve, akkor bizony fájdalmasat tud harapni, bizony. Rúgni pedig csak akkor rúg, ha erősen a farát csapdossák.
~Azt hiszem, de ezt csak hallottam.~
- Hogy hogyan hívják őket? Nos, hát ő, ha jól rémlenek a nevek, Pehely, őh, Tolvaj, Pajkos és Smaragd. Igen, azt hiszem így hívják a többit. *lassan hasból mennek majd ezek halandzsák, de így hirtelen, még kissé meglepő volt.*
- Van egy tucat kiscsibe, három tyúkanyó és egy kakas is. *Csak, hogy teljes legyen a közvetlen baromfiudvar összképe is, megpróbál nem kifelejteni senkit sem.*
- Persze, elhozhatod majd a játékaidat is. *most sem akarja letörni a lelkesedést, de őszintén szólva továbbra sem tudja mi lesz majd „unokahúga” sorsa a jövőt illetően. Ha hozza a bizonytalan formáját, ami nagyvalószínűséggel így lesz, akkor egyszerűen nem tudja vállalni érte a felelősséget, pedig azt gyanítja, hogy maradásának elsődleges feltétele, hogy Kipp kezességet vállal tetteiért, munkájáért és összességében mindenért, főleg, hogy rokonok vagy mifene.*
//Owairat rezidencia - Konyha//
*A konyhába lépve egy kellemetlen, ismerős figura fogadja párosukat, akiről, ha lehet a férfi inkább nem is vesz tudomást. Egyszerűen egy megfáradt öreg harcosnak tartja, kinek nem csak az élettel, de még saját magával is meggyűlik a baja.*
- Á hagyd csak. *súgja vissza a kislánynak, az illedelmes köszönését követően, mintegy egyensúlyozva az öreg még meg sem történt, de feltételezhetően durung köszönést, vagy úgy általában a reakció teljes hiányát.*
- Gyere. *terelgeti a konyha másik szeglete felé Pihét, jobb lesz ott nekik, talán arrafelé még az ételek is finomabbak lesznek.*
- Neki nincsenek barátai, vagy, ha voltak is, már rég halottak, vagy olyanok, mint ő. *továbbra is rendkívül halkan beszél, az utolsó néhány szónál pedig kínosan ügyel arra, hogy Arnakh ne figyeljen rájuk, mert egyértelmű jelét mutatja néhány mutatóujjkörzéssel, hogy Kipp gyagyásnak tartja a fickót.*
- Tehát akkor sütemény. Keressük meg együtt, mert úgy fest elég jól eldugták előlünk.
~Egyáltalán készült valamilyen sütemény?~