//Egek, ajtók!//
//Nerilil Anywor//
* A férfi szó nélkül halad Nerilil előtt, vagy mellett, ez csak a lánytól függ, hogy ő mögötte vagy mellette akar menni. Az éjszaka sötétjében nem látnak senkit, talán nincs is, vagy csak jól álcázzák magukat, de mindenesetre komolyabb bajokat nem akarnak szerezni egyiküknek sem, mivel teljes nyugalomban érnek el egy nagyobb gazadgnegyedi házhoz. A falain húzódó repedésekből ítélve elég régi lehet már, de nem omladozik, jól tartja magát egyelőre.
A férfi gyorsan kinyitja az ajtót, majd Nerilil után be is csukja azt. Bent sötétség van, csak a kandallóban ropog egy kis tűz, mely vöröses színt ad a háznak. *
- Nincs túl meleg, de menedéknek megteszi. * Mosolyodik el, majd hamar eszébe jut, hogy annyira még sincs min mosolyognia. Előbb jobb lenne mindent elmagyarázni a nőnek, és majd utána lehet mosolyogni. *
- Ha jól tudom a neved Nerilil. * Néz rá kérdőn. Hogy honnan tudja, az titok, talán egy kérdezésbe kerül csak, talán többe. *
- Van egy banda, vagy nem is tudom milyen néven kéne őket illetni, akik valamiért többek között téged akarnak elkapni. Az okát egyelőre nem tudja senki, de azon vagyunk, hogy kiderítsük. * Többen is "lehetnek" a többes szám használatából ítélve, de még az is meglehet, hogy egy őrülttel hozta össze a sors szegény nőt. *
//Lanix Tasaqva//
* Belépnek a házba, s az öreg ki is tölti mindkettejüknek a bort. Először csak fogja a kezében, mintha tényleg arra várna, hogy a másik igyon először, de aztán egyszer csak belekortyol. *
- Arra nem lesz szükség... Remélem. * Nevet fel a kardra mutatva. Kényelmesen hátradől a székében, s elmosolyodik. *
- Ha nem vettelek volna fel, akkor vagy megfagytál volna, vagy a farkasok csemegéznek belőled. * Mondja, s mostanra igencsak leül a mosoly az arcáról.
Időközben lassan besötétedik, s igaz még nincs vaksötét, de már nehezebben látni. Ha el akar menni valahova még Lanix, akkor most kéne megtennie, de lehet nem fog sikerülni.
Kettejük között egy kis asztal helyezkedik el, s igaz még nem egy sok százéves elf, de benne van már a korban. Ezért is meglepetésszerűen érheti a fél-elfet, mikor a bajszos - eddig békésnek tűnő - alak hirtelen átugrik az asztalka fölött, és puszta kézzel ront Lanix felé. Ha sikerül elkapnia a másikat, akkor öklével egy darabig püföli az arcát, míg magánál van. Ereje nem hatalmas, de azért fájhat egy-egy ütés. *
//Félszemű Karrem//
* Gond nélkül elérkeznek a gazdagnegyedbe, s ezután sincsenek gondok. Nemes egyszerűséggel közelíti meg a házat, már szinte gyanúsan egyszerűen nyitja ki az ablakot, meg tesz efféléket, magyarul sikeresen - észrevétlenül - tör be az épületbe. A házban teljes sötétség van, csak a hold és az utcai fáklyák világítják be kissé a helyet, de így is csak tapogatózhat legfeljebb, esetleg, ha tényleg értékesebb csecse-becséről van szó, akkor meg is csillanhat az apró fényben. Eddig nem talál sok mindent, csak néhány aranyat, melyet zsebre is vághat, de, ha úgy látja jónak a zsákba dobhatja. Feltűnni biztos nem fog a kinti "elterelőknek", kiket, ha látna (mert nem látja őket az elhúzott függönyök miatt) bizonyára csak állnak és gondolkoznak, hogy vajon mit kéne még csinálniuk. Egyelőre nem talál hát sok értéket a félszemű, talán az emeleten - ugyanis az is van - többet talál. A felsőbb szintre egy fából készült csigalépcső vezet. *
//Lianne Walessor//
* Tényleg érdekes, hogy mindenki pont őt szólítja meg, de ez bizonyára inkább csak furcsa érzés, vagy költői kérdés. Ettől függetlenül a bajszos megkockáztat egy választ is adni. Pár másodpercig tűnődik, majd így szól. *
- Elnézést, ha zavarom, csak azt hittem engem keres, ha már itt ácsorog egyedül a házam előtt. * Mosolyodik el enyhén. Jobb lesz, ha nem beszél túl sokat, hiszen valószínűleg Lianne nem az a beszédes fajta, már csak abból ítélve sem, hogy egy ilyen "indulatos" kérdéssel reagálja le a szelíd kérdést. A férfi viszont továbbra is nyugodt lenne. Nem akar ő valójában semmit sem a lánytól, kivéve, ha az akar tőle valamit, akkor pedig áll rendelkezésére, amiben csak tud. *
//Rana Narrione//
* A mágusféle viszonylag gyors léptekkel megy, talán észre sem vette eddig az őt követő lányt. Mennek-mennek, majd nemsokára egy szép nagy házhoz ér a mágus. Bizonyára Rana is, csak ő kissé lemaradva. Egy ideig csak áll, majd, ha a szőke hajzuhataggal megáldott leány is utoléri vagy megáll mögötte valahol, akkor megfordul és a csuklyája alatt elmosolyodik. *
- Meggondoltad magad? Lépj beljebb! * Int kezével, majd elindul az ajtó felé, az esetleges választ meg sem várva. Lehet, hogy míg mások próbálnak elszabadulni innen, addig Rana önszántából lép be? Vagy valami turpisság van ebben is? Ki tudja? Majd kiderül... *
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.13 18:11:20