//A Tanítvány//
*Kissé összehúzza magát, amikor a férfi megáll az állványuknál. Még Abelh is belekarmol a vállába, de fájdalmát próbálja visszafojtani, s inkább ráharap az ajkára. Némi izgatottsággal várja mi lesz a párbaj, arra viszont nem számított, ami következik.
Nyel egyet és átveszi a medált, ami jelen esetben nem is annyira érdekli, minthogy Drayen is kap még egyet. Így is a szabályok alapján ő kiesik. Riadtan fordul társa felé, mindenre számított csak arra nem, hogy pont ő fog először távozni, s azt is tudja, hogy ez annak köszönhető, hogy feláldozta a magát a lányért, ezért pedig lelkiismeret furdalása mellett, nem tud elég hálás lenni. Csüggedten húzza félre száját, de bólint egyet. Bárhogy is legyen, ha itt végzett, mindenképp a férfi házához fog menni. A szőke elfre rámosoly, jól esik neki ez a kedvesség.
Előtte azonban át kell állnia a vörös terítőhöz, szemei elkerekednek, de lábai engedelmeskednek a felkérésnek, holott tudja, ezzel most ő került a legnagyobb hátrányba. Főleg, hogy újabb medált kap. Pislog néhányat, majd szabad kezével elveszi a medált, s kezében forgatja, miközben csalódottan nézegeti. A férfi azt mondta bármikor lehet tenni a medálok ellen, de mégis úgy dönt, habár megvan az esélye, hogy a következő medált is ő kapja, akkor ugyanúgy, mint Drayen, emelt fővel viseli a vereségét. Mindkét medált zsebébe mélyeszti, majd előrenyúl, s egy mozdulattal felfedi a terítő titkát. Egy tekercs van alatta, s vélhetően abban a már említett varázslat. Kissé megcsappant önbizalma azonban azt mondatja vele, hogy teljesen mindegy mi az, úgyis képtelen lenne elsajátítani.
Csendben várja, amíg mindenki megválaszolja a kérdést, hogy végül sor kerüljön rá.*
- Időbeli áldozat, az, amit a legtöbb anya vállal, amikor gyermeket szül, s azt fel is neveli. *Mély levegő, majd folytatja.* Anyagiasult, amikor pénzt fektetünk valamibe, amiről úgy gondoljuk később hasznot hozhat. Lehet ez egy tanító fizetésének megtérítése, vagy egy fogadó megnyitása. Az elején rengeteg pénzt elvisz, ám később meghozza a befektetett pénzt... jobb esetben. *Teszi hozzá, bár életében nem járt még fogadóban.*
- Mentális áldozat? *Ezt inkább maga elé suttogja. A többiek mind elmondták, amire először gondolt.* Amikor hibázunk. Bár, tudom ezt többnyire nem önkéntesen tesszük, ám mégis úgy gondolom egyfajta áldozat a lélek részéről, hogy későbbiekben megvédjen minket a hasonlóktól, s ezekből tanulunk a legtöbbet. Így bár nem mondom, hogy hibázni jó, ám legközelebb nem követjük el ugyanazt a baklövést, hiszen emlékezni fogunk rá, hogy már egyszer megtettük, és rosszul tettük. *Mondja végül, bár egyáltalán nem elégedett saját legutolsó válaszával, így szinte biztos benne, hogy a következő medál is az ő markát ütheti, de próbálja palástolni ezt a fajta balérzetét, s emelt fővel figyelni a többiekre.*