// Álarcosbál //
~ Büdös, mocskos élet... ~
*Reavher a világ legapróbb részecskéjét is elszidja, mire a kisasszonyok, a kísérőik, s pár őr áthalad a bejáraton velük. Kicsit feszültnek érzi magát, hiszen nemes létére nem igazán kedveli a tömeget, s ma valahogy nem érez magában semmi indíttatást, hogy a műmosolyt arcára varázsolja. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha leborotválná a fejét, ejtene pár vágást az arcára, s egy kevésbé sem nemesi szerelésben lelépne innen, jó messzire ettől a világtól... Ám tudja jól, hogy ez az Út, amit a Sors írt neki, s ha úgy kell lennie, hogy távoznia kell, akkor egy percig sem fog habozni. Ám most nem ártana visszatérni a valóságba, s oly szeretett húga hangja hamar visszarángatja.*
- Ohh, megváltás vagy.
*Nem is kell többször kérni, lehel egy csókot Qeannah homlokára, s azonnal odasiet az egyik közelebbi puncsos tálhoz, melynek alkohol tartalma nem éppen alacsony, s két nagyobb pohárkába önt. Az egyiket helyben lehúzza, s egy vállrándítással a másikat is! Ekkor pillantja meg másik szeretett húgát, mire újra megtölti mindkét poharat, s visszalép a hölgyekhez. Egyiket Qeannah kezébe nyomja, másikat Mianéba, de tőle azért cserébe a bort elfogadja, melyet már azonnali lehúzás nélkül kezd kortyolgatni.*
- Hölgyek, alkohol nélkül nehéz lesz az este! *röhögi, miközben végignéz mindkettejükön* Ha tehetném, titeket vennélek feleségül, szülnétek nekem két fattyat, és nem mocskolódna be a vérünk.
*Mondja gúnyosan igazán hülye viccét, ami valamilyen szinten enyhe valóságot azért takar. Hányan veszik feleségül az unokatestvért, hogy a vagyon családban maradjon? Bár a közvetlen testvér nem igazán jellemző, de miért ne? Na jó, az ilyen gondolatokat hamar elhessegeti, hiszen Reavher nem olyan aberrált, hogy saját családjára gerjedjen.*
- A tegnapi egész napom elment a sok szajhára. Halljátok, nem akartatok volna a helyemben lenni... Az a rózsaszín világ, amiben él némelyik, hányingert keltő. Legszívesebben a gyomromat a ruhájukra ürítettem volna, miközben az arcukba törlöm a sáros talpam. Komolyan elgondolkozok néha, hogy megéri ezt csinálni? *mondja ingerülten, de egy korty bor lenyugtatja* Kicsit feszült vagyok, elnézést. *lengeti meg kezét maga előtt* Pár talán kiemelkedett a tömegből, de hát most a felhozatal... *a "pár" szócskát most egyetlen személyre érti, de ezt egyelőre nem kell tudni* Körbe sem akarok nézni, nem akarom ezt az egészet, már fáj a képem a sok vigyorgástól.
*Néha a férfiakat is elkapja a hiszti, s ez a pillanat most Rheaver esetén pont az. Persze a vendégeket rendesen köszönti, de mikor hármasban maradnak, hamar rázendít.*
- S ez az álarc meg... büdös. Ki a tököm ragasztotta ezt a trágyadombot? *igazítja meg magán a maszkot* Na, mindegy, hamarosan rituálisan el fogom égetni a búsba, csak kerüljön le rólam. *ezzel le is zárja a hisztirohamot* Ti viszont nagyon is csinosak vagytok! *közli a jól észrevehető bókot* Hol van apánk? Ő nem fog akkor megjelenni? Megértem, hogy beteg, de azért...
- Reavher! *jelenik meg a semmiből mögötte anyja, mire a torkán is akad a korty* Ne vedd a szádra apád, tudod, hogy nincs jól.
- Nézd az arcom *mutat magára, miközben egy holt közömbös ábrázatot ölt, mely még kissé vicces is*, ez egy olyan arc, mint amit érdekel ez? *pillant rá ingerülten a férfi*
- Reavher, te sosem változol... *csóválja meg a fejét anyai mosollyal* Ti pedig kis hölgyek, hamarosan gondolkozhattok a férjválasztáson! Ideje lenne nektek is, ha már a bátyátok megnősül!
*Lengeti meg ujját a levegőben, azzal hamar odébb is áll egy idősebb hölgyhöz, amolyan pletykapartnerhez, kivel minden bizonnyal jól kibeszélgetik a kisasszonyokat. Nők...
S ha már nők... Reavher tekintete egy pillanatra oldalra vetődik, mikor az egyik szolga hosszabb időre kinyitja az ajtót. A távolban pedig megpillant valakit... S az idő mintha megállna egy örökkévaló pillanatra... A korty ismét megakad a torkán, de most már húgai is láthatják, hogy miért. Nem ismeri fel először az ében ruhába bújt hölgyet, de ez a sötét kisugárzás, s a csodás összkép egyszerűen elvarázsolja!*
- Fogd.
*Nyomja oda poharát Quannah kezébe, s mint akit megcsípett egy bolondságot okozó szúnyog, úgy lép oda rögtön lelkesen a két érkező hölgyhöz. Így közelebbről pedig hamar kiderül, hogy kikről is van szó, pontosabban Ainayt ismeri fel először. Naria pedig nagyon is kellemes csalódást okoz...*
- Hölgyeim. *hajol meg mindkettejük előtt* Micsoda ruhaköltemény!
*Ereszt meg egy halovány bókot, mikor is az egyik szolgáló rögtön Ainayhoz lép, hogy elcsalja őt egy kis itókával. Ha ez sikerül, akkor Reavher hamar kinyitja a száját, amit húgai is hallhatnak, hiszen közvetlenül mellettük állnak.*
- Naria. Hát eljött. Remélem, nem okozok majd csalódást!
*Ekkor reflexből azonnal felé nyújtja kezét, ám kapcsol hirtelen, hogy ma itt ő egyszer fog csupán táncolni, s egy pillanatra el is feledkezik erről, így zavartan, mintha csak meglengette volna kezét a levegőben, visszahúzza azt, majd átvariálva egy kézcsókra kéri a hölgy kezét.*
- Jól telt az útja? *kérdi a hölgyet, majd húgai felé fordul* Ők itt a húgaim, Qeannah és Mian. Ő pedig itt Naria, a Lorwor házból. *zavarja le pár pillanat alatt a bemutatást* Tegnap este egy ronda zivatar kerítette hatalmába a negyedet, s a hölgy volt oly kedves, s estére vendégül látott. Épp akkor hagytam el a házukat, mikor találkoztam veletek.
~ S ezt minek is mondom el? ~
*Pillant pár másodpercre értetlenül maga elé, majd megrázva a fejét egy mosolyt varázsol az arcára.*
- Egy italt esetleg? *szól Naria felé, miközben a puncsos tál felé biccent*