//Kra’Morth kúria//
*Az eső nagy cseppekkel hull a földre, minden egyes darabja zajosan csapódik neki ablaka párkányának. Olykor egy villámlás szeli át az eget, majd mint egy fajta kíséret, néhány másodpercen érkezik is a hozzá tartozó égdörgés. Kislánykorában azt gondolta, ilyenkor az ég bünteti az arra érdemeseket, hogy bűnös életüket tisztára mossa, mára azonban rá kellett jönnie, hogy ennek semmi köze a büntetéshez, hiszen világ még mindig tele van életre nem érdemes alakokkal, kiket nincs a víz, mely megtisztítana.*
- Talán lassan érdemes lenne elkezdenünk a mágiatanulást. *Jut eszébe a vízről, hiszen régi vágya volt, hogy vízmágiával foglalkozzon, amely mindig is lenyűgözte. Hiszen, ha a víz a bűnt nem is mossa le, de haragja képes házakat romba dönteni, s ez tetszik neki. A látszólag tiszta, ártalmatlan természeti elem, amely egyik pillanatról a másikra pusztító is lehet. Ebben némileg magára ismert. Smaragdjait a lányra szegezi. Jól tudja, hiszen számtalanszor átbeszélték már, hogy húga a tűzmágiát preferálná.
Megjegyzésére, hogy a bátyjuk esetleg bőrig ázhat, ismét az ablak felé fordul, de már nem lép hozzá közelebb.*
- Reméljük, hogy meghúzta magát valahol. Méregdrága a ruha, amikben járkál. *Biztos benne, hogy Reavhernek kutyabaja lehet, s addig nem indul haza, míg az időjárás fel nem derül.*
- Rendben, akkor parancsold meg, hogy puhatolózzon körbe a városban. *Bólint egyet a lány szavaira. Bár lehet, hogy Mian inkább kérni szokta a férfit, s nem parancsolni, de ez Qeannah szókincséből hiányzik. Egy alacsonyabb rendű lényt, aki ráadásul a fajok közti keveredés egyik zsákutcája, nem fog megkérni semmire. Megparancsolja neki, s annak szó nélkül követnie kell az utasítást. Ez a világ rendje.*
- Mindegy *Vonja meg a vállát Lulha kapcsán.* Csak ügyelj rá, hogy semmiben se tegyen kárt. *Jegyzi meg amolyan félvállról a dolgot. Amíg a húga itt van, addig viszont az állat sem fog randalírozni, így több szót nem fecsérel rá. Apró kortyot nyel a borból. Olykor órákig is eltart, mire elfogyaszt egy pohárral. Túl finom és drága ez a nedű ahhoz, hogy elpazarolja azzal, hogy ki sem élvezi az apró kortyok intenzív zamatát. Nem szól semmit, de nagyokat bólint az anyjukat érintő kérdésekre. Egy nap úgyis elteszik láb alól, s megvan hozzá az eszük, hogy ezt úgy tegyék, hogy senkinek se tűnjön fel cinkosságuk az ügyben.*
- Igazad van, még a végén ismét szétcsicsázza az egész termet. *Förmed el a gondolatra. Bár anyjuk kitűnő ízlését sohasem firtatta, hiszen a nagyközönség számára mindig tetsző dolgokkal díszítette otthonukat, csak éppen a három testvér nem kimondottan kedvelő a túl színes és túl élénk dolgokat, amiket akkor használt. Ez a mostani bál pedig legyen sötét és borongós, de a határokat ne lépje túl. Legyen meg a maga dermesztő hangulata, ami tökéletesen illik Reavherhez, hiszen az ő feleségét kívánják meglelni.*
- Igazad van. *Bólint egyet és követi a sápadag szépséget az ajtó felé, ám ott a kilincsre ráfogva, még egy pillanatra visszafordul.*
- Seraphia. *Mennydörgi, s lassan megérkezik egy szomszédos külön szobából a lány.* Cseréld le azt a függönyt, fogalmam sincs mit csináltál vele, de szét van gyűrve. *Választ nem vár, behúzza maga mögött az ajtót. Természetesen tudja, hogy ő gyűrte meg saját kezeivel a könnyű kelmét, de ha ezt bevallaná, oda lenne az utasítás élvezete.
Kezében a pohárral, szótlanul halad végig a kies folyosón, állát, mint mindig, most is magasra szegezi. Néhány aprócska perc alatt átszelik az épületet, s visszatérnek reggeli találkozási helyükre. Az anyjuk éppen cselédek sorainak adja ki utasításait, kik hosszú sorban állnak előtte, az írástudók még jegyzetelnek is, a többiek csendben, rezzenéstelen fejjel hallgatják. Elhalad mellettük, majd kihúz egy széket és úgy helyezkedik az asztalnál, hogy láthassa Mian alkotását is, de figyelemmel tudja kísérni anyjuk ténykedését is.*
- A gyertyatartók, megint kifelejtetted a gyertyatartókat. *Rázza a fejét ingerülten. Az anyjuk azt gondolta, hogy hagyni fogja, hogy ezt a fontos dolgot kifelejtse?* Valamint *Szól a szolgák sokaságához.* Mindannyian maszkban lesztek, s egyenruhát varratunk. Valaki pedig keressen nekünk artistákat is. *Ezt már inkább az anyjának mondja, keressen ő, ha már annyira át akarta venni a szervezkedést a lány elől.*