// Kra'Morth kúria - Egy újabb unalmas reggel //
*Reavher eléggé nyúzott arccal pillant a hatalmas, plafonig nyúló ablak felé, mikor az első napsugarak beáramlanak rajta. Természetesen elfelejtette az éjjel elhúzni a függönyt, így hát most bosszankodhat reggel, de nem érdekli, ő megteheti, hogy tovább fekszik! Úgyhogy fordul is egyet a bársonypaplan alatt, mikor is egy kopogást hall meg ajtaján.*
- Fiam, bent vagy? *szólal fel az ajtó mögül egy valójában nagyon is kellemes hang*
- Miért, Anyám, hol az istenbe lennék szerinted hajnali hatkor?
*Morogja kifelé, s nagyjából egy perc is eltelik, mire végre kikászálódik az ágyból, hogy fogadja az anyját. Odatopog az ajtóhoz, majd elfordítja benne a kulcsot, s teljesen kitárja azt.*
- Ahh, Reavher, öltözz már fel! *takarja el szemét az asszony a pucér fia láttán*
- Mi van, Anyám, nem tetszik a látvány? *húzza ki magát, de végül felkap az egyik aranyozott szegélyű karosszékről egy fekete köpenyt, s magára köti* Mit akarsz?
- Apád elment a Nagytanácsosokkal beszélni, s itt van az egyik fickó, akinek alá kellene írni egy papírt, úgyhogy légyszíves gyere le.
*Azzal a nő már fordul is egyet tengelye körül, s igyekszik is vissza a hallba. Reavher bután néz utána, majd egy sóhajjal becsapja az ajtót. Sosem érette, mi a féreg csökevényes hátsójának kell ilyen korán érkeznie mindenkinek... Azért, mert egyesek nem tudnak aludni, más se tegye, mi?! Úgyhogy hogy felébredjen, s viszonylag ne ideggyenge állapotban jelenjen meg odalent, ezért képen önti magát egy pohár hűs vízzel, majd felölti fekete ingét, hasonló színű nadrágját, melyet térdig nyúló bakancsába tűr be. Fejére a jó öreg sötét kalapját annak rendje és módja szerint ráilleszti, majd kezébe fogja az ezüstkoponyával díszített sétabotját, s szép lassan megindul lefelé. Jelenléte tiszteletet parancsoló, így az eddig nagy hangú jövevény elhallgat, mikor Reavher megjelenik a lépcső tetején. Szúrós tekintetével jelzi csupán az idegennek, hogy nem kéne ilyen korán becsörtetnie, s néha a némasággal sokkal többet ér el, mint a szavakkal.
A férfit nagyjából pár perc alatt elintézi, s lévén, hogy a ház is már ébred, elsétál a nappaliba. Tudja jól, hogy anyja a húgait is ébreszti, így ők is bármelyik pillanatban megérkezhetnek. Addig is Reavher lehuppan az asztal mellé, s a szép, aranyozott szegélyű csészéből elkezdi kortyolni a nemrég felszolgált teát, melyet enyhe rummal édesítettek meg. Jobb szereti maga készíteni az ilyesmit, kivéve ha nem lusta hozzá. Mondjuk az egyik idősebb felszolgáló igen jól csinálja, így neki néha megengedi, hogy kedveskedjen a férfinek.
Épp, mikor belekortyolna az édes nedűbe, s kezébe venne egy újságot, váratlanul a kopogtató nagy ricsajjal vágódik neki az ajtónak.*
- Reavher, Fiam, nyisd ki kérlek! *szól oda neki az anyja, aki a nappali másik szegletében pakolgat pár könyvet*
- Nyissa a halál! *legyint* Mian, nyisd ki az ajtót! *szól húgának, aki talán itt sompolyog valahol a közelben*
- Qeannah, fogadd kérlek az új szolgálót!
*Rikácsol anyja a másik húgnak, mire Reavher csak értetlenül pislog párat a nő felé.*
- Megint egy új szolgáló? Mégis mi a reteknek? Múlt héten vettünk fel egy újat. *azzal kortyol egy kicsit*
- Azért, Fiam, mert tudod jól, hogy közben kettő is elment.
- Hát, menjenek, úgyse érdemlik meg, hogy itt legyenek. Miért nem lehet szolga a többi rokon? Úgyis ingyenélősködnek itt, és zavarják a légkört. Befoghatnánk már néha őket is egy kis munkára! *szólal fel rosszindulatúan*
- Fogd be most már a szád, Fiam! Valaki pedig nyissa ki azt a rohadt ajtót!
*Mondja hangosabban az anyja, bár ezt a mondatát leginkább egy szolgálóknak intézte, akik természetesen most nincsenek a közelben.*