// Nillien //
* Hamar túlesnek a sebkötözésen, s Drayen megnyugszik, hisz sejtése igaz, s a csípő érzés tényleg jó jel. A víz forralásra csak bólintva felel, majd az ajtó felé indul. *
- Már forr. Vacsora közben tettem fel. -
* Ezzel kimegy, s két csészével, illetve egy kanna forró vízzel tér vissza. Mosolyogva teszi le az edényeket az asztalra, ám mosolya hamar lelohad, hallva a lány csalódottságát. Az asztalához lép, s az egyik fiókból egy picinyke pipát húz elő, s egy apró, igen finom bőrből varrt tasakot. *
-Úgy látom, ezt meg kell magyaráznom. Nem élek vele általában, de néha segít gondolkodni. -
* Tömi meg a pipát, majd rágyújt. Enyhe szegfű illat érződik a dohányfüstben. *
- Nillien. Nekem meg van mindenem itthon, s semmi szükségem rá, hogy holmi vad törzs dolgaiba ártsam magam. Elkísérlek, mert szívembe zártalak, mert féltelek, s nem utolsó sorban mert arrafelé is akad dolgom. -
* Mondja megfogva a lány kezeit, s ha a másik nem rá néz, úgy finoman maga felé fordítja. *
- De az ajtóm előtted mindig nyitva lesz, szívesen látlak. Mondanám, hogy maradj még pár napot, amíg átnézed a könyvtáramat, s megismered a templomot, de nem akarlak feltartani a terveidben. Ami pedig a tudást illeti, nos mindent én sem tudok. De amit igen azt megoszthatom veled. Kérdezz nyugodtan. -
* Hangja lágy, s megértő, miközben beszél. Kis szünetet tart, majd elgondolkodva forgatja a pipát a kezében. *
- Nos, van itt egy kovács, nála biztos akad ilyesmi, de szerintem jobb, ha egyszerre egy dologra koncentrálsz. Vagy az elmédre figyelsz, vagy a testi dolgokra. Egyszerre ne foglalkozz velük. -
* Tanácsolja, megtisztítva, s újra eltéve a pipát. *