*A lány ismét beszélni kezd, míg Khyr figyel rá és a környezetére is, megosztva. Felfigyel rá mennyire megváltozott a testtartása a főtér óta, jól áll neki a kék, köves, drága ruha, de nem ez a mindennapi viselete, legalábbis "munkán" kívül.
Ehhez képest Khyr folyamatosan az egyenruháját viseli, fekete bőr bakancs - ezer éves -, vastag, bár rendkívül puha tehénbőr nadrág és kabát, melyek nagyrészt sötét barnák, jelenleg egy fehér színű olcsó felöltő van a kabát alatt, ez sokszor változik. A csuklyája viszont mindég a fején van, ha teheti. A halott tehenek bőre, már lassan összenőtt az ő irhájával. Khyr mezei tolvaj, nem olyan sokoldalú, mint a kék ruhás. Ő nem ad elő megtévesztő színjátékokat, nincs hozzá tehetsége. Besurran, ha kell, zsebmetszésben kevés gyakorlata van, de azt is megteszi, ha könnyű a zsákmány, zárfeltörésben igen csak kimagasló, de nem ért a megtévesztés művészetéhez. Ez egy magasabb szintű, vagy inkább más szemszögű tudomány. Mindenesetre nagyon tiszteletre méltó.
A fekete hajú kék ruhás tovább beszél, ami jó. Minél többet mond, annál nyugodtabb lehet Khyr, talán az emlékei is előtörnek lassan. A meló nem jár mindenképpen gyilkossággal, ami szintén jó, kevesebb vér, kevesebb feltűnés. Aztán a lány megemlíti Khyr testvérét. Hát emlékszik és tudja a gúnynevét is, amit a bőrruhás tolvaj éppen hogy, de nem teljesen ejtett ki. Még mindég bizalmatlan egy kicsit, de úgy hiszem mindég is az lesz, mindegy milyen régi ismerősről van szó. Az meglepi, hogy látszólag meg akasztja a szavát a tragikusnak mondható hír.*
- De emlékszem. *Hajtja le a fejét egy pillanatra, amolyan béke poraira mozdulat. Aztán felnéz újra a lányra.* Halálos betegség. *Zárja rövidre* Ha szeretnéd, majd később kivesézzük. Ja emlékszem, *mosolyodik el halványan* meg a szőke, meg a fekete kócos. *Mosolya vigyorrá szélesedik. Így, hogy kimondva hallja a szavakat gejzírként törnek elő a kedves kis történetek, egy egy sikeres zsákmány utáni gondtalan csavargások. A lány neve is elhangzik végül. Hát persze Lianna. Hogy is felejthette el. Khyr szemei felragyognak amolyan lányos zavarában, és képtelen megállni, hogy újra elmosolyodjék.*
- Hogyne, lépjünk le. *Mondja, mikor a lány felajánlja, hogy kellemesebb helyre húzódjanak. Lianna elindul és Khyr pedig követi. Már nem feszeng annyira, mint amikor fogalma sem volt honnan fúj a szél. Menet közben igazít iszákján, kényelmetlen viselet, csak kolonc, ha majdnem teljesen üres.
Érdeklődve figyeli hová viszi régi új ismerőse. Sikátorokon, keskeny utakon keresztül. Ahogy mennek, lassan megint változik a táj a romos házakat, díszesebb épületek váltják fel, a koldusokat jól fésült fiatal emberek, oldalukon csinos asszonyokkal. Kóbor macskák helyett tanított ölebek lépkednek gazdájuk mellett. Khyr úgy viselkedik, mint ilyen környezetben bármikor, feszeng, kényelmetlen ennyi jómódú mellett mutatkozni ilyen ócska ruhában, koszosan és büdösen. Szerencsére nem kell sokáig elviselnie az érzést, hamar eltűnnek a forgalmasabb utakról. Újabb szűk utcák következnek, majd lépcsősor és végre elmerülnek a lány menedékhelyén, vagy kuckójában.
Amint leérnek, és az ajtók bezárulnak a kékruhás máris a munkára tér. Igaza van, sok dumával csak az idő halad ők nem, és ahogy kiveszi, szavaiból az idő szorít.*
- Nem tudom, hol van a kikötő, *Szólal meg mikor a lány végzett.* de ha elvezetsz oda én, követlek. Mindenképpen pénzre van szükségem, minél több annál jobb. *Mondja nagy vigyorral és, hogy nyomatékosítsa a szükséget, gyomra jókorát kordul. Bizony, nem emlékszik mikor evett utoljára. Talán a város felé tartva egy marék kétes eredetű erdei bogyót. Kicsit zavarba is jön, de nem annyira, hogy kellemetlenül érezze magát, csak ahogy az illem megkívánja.*