*Zrekil megtorpan egy kicsit a kérdés hatására, egy pillanatra valóban elbizonytalanodik, hogy a lány komolyan kérdezi-e, vagy csak szórakozik, de végül úgy dönt, hogy legyen, megfordul, és végigmutat magán.*
- Pici, tömzsi *majd előremutatja a kezeit* Hurkaujjak *meg is forgatja a kézfejét, miközben kicsit kuncog, majd a viccelődést befejezve indul meg befelé, bent meg a pince felé. A Fényár kifogástalanul működik még mindig, hát van, amit nem lehet elfelejteni. Majd örömmel veszi tudomásul, hogy a szűkszavú lányból is sikeresen kicsikart legalább egy szót, mire visszafordul, és megjegyzi:*
- Köszönöm, sokan mondták *simít végig arcán. Persze tudja ő, hogy Qwriten nem róla, hanem a varázslatáról beszélt, ezért el is neveti magát, viszont ilyesmit nem lehetett kihagyni. A fény remekül megvilágítja a pincét, habár nem teljes egészében, mivel valóban tágas, nem hazudott az inas. Meg ami azt illeti, az üvegszilánkokról sem, az is akad bőven. Viszont! Azért álljon meg a menet.*
- Ha ez egy borospince volt, akkor bizonyára nem csak üvegszilánkok lesznek itt *pillant a lány felé egy sunyi mosollyal, ami egyértelműen sejteti: most nem a patkányokról beszélt* Bor. Méghozzá talán jó minőségű bor *dörzsöli össze a kezeit* Nem vagyok nagy rajongója az italnak, de egy-egy üveg nem árthat, a felesleget pedig majdcsak eladom. Legjobb volna szétválni, és úgy kutatni, de jelenleg csak én világítok szóval... *vakarja meg a fejét* Ne lépj szilánkba *ennél több bölcseletet nem tud, miközben elindul körbe a tágas helyen (ami nem pusztán tágas. Nagyon tágas), és amikor először akad egy, a laza talajból felfelé meredező üvegnyakra, akkor nagyon összetett, és rendkívül érzéki reakcióval adja ezt a világ tudtára:*
- Möhöhö *azzal kicsit lekapargatja a földet, nehogy eltörjön az üveg, miközben kiemeli, majd pedig megszabadítja a föld rabságától. Bor. És meglehetősen régi. De mind tudjuk, minél öregebb, annál jobb, ráadásul az ódon üvegen a földdarabkák még inkább olyan küllemet adnak neki, mintha agyapáink hagyatéka volna.*
- Ha egyet találtunk, akkor lehet itt több is, nemde? *teszi fel a kérdést, és láthatóan a Szerencse kegyeibe fogadja, mert rögtön ráakad nem egy, nem kettő, hanem viszonylag sok ilyenre.*
- Azt mondja... négy... öt... és talán ott egy hatodik is, gyere, segíts kigyűjteni, értékes lehet *nem értékbecslő, viszont a régi borok értékesek, ezt mindenki tudja. Az elsőnek nekiáll, és kis csavargatás után ki is húzza a földből, és ezzel együtt néhány korhadt fadarabot is kifordít a földből.*
- Möö *kapja fel a fejét* Fujj... *mozgatja finnyásan az orrát, majd saját előadásán elvigyorodik* Ezek egy ládában lehettek, valamikor... valamikor régen. Akkor ezért van öt (vagy hat) egy helyen. Bár kinek számít az ok, a fő, hogy már ilyesmivel is rendelkezünk, nem igaz? *vigyorog a lányra, majd pedig folytatja a kemény munkát. Nyilván nem a párszáz aranyas borokon fog múlni, hogy drága lesz-e a pince kipofozása, mert bizony drága lesz az mindenképpen, viszont a hangulaton sokat tud az ilyesmi javítani.*