//Aethe//
*A piac forgatagát pedig sikeresen maga mögött hagyja, így útját rögtön arra veheti, amerre már talán réges-régen kellett volna. Persze, sosem adódott úgy a dolog, pedig elvileg ez volt az első céljuk azzal a kölyökkel, akit az erdőben... talált. Hogy lássák, vajon a városőrök a pénz alapján ítélkeznek-e? Milyen ostoba kérdés is ez! Mindenki a pénz alapján ítélkezik, még Taug is, hiába sikerült a legtöbb köteléket elvágnia, ami a városi élethez köti, a pénz sajnos nélkülözhetetlen számára is. Az arany... Mert az még csak mehetne, hogy a városőrök jobban vigyáznak a gazdagokra, hogy a kocsmákban előbb szolgálják ki őket, és hogy a piacon a szolgáik talán előbb kapnak árut, mint a szegények, de sajnos ha Taug a szívébe néz, akkor tudja: ő is szívesebben csontozna ki egy gazdagot. Hiába kéne talán nagyobb zsírrétegen átvágnia magát, vastagabb, jobban formálható csontokhoz is fog jutni. Az ilyenek bizonyára sokkal egészségesebbek, és noha a szegények csontjai már gyakran elég rossz állapotban vannak, az övéké még aligha. És az sem hátrány, hogy jó eséllyel egy kövér, gazdag alakhoz jár egy szép kövér erszény is, ami pedig nem elhanyagolható szempont, hiszen lássuk be: az arany mindig jól jön. Például most is, ha éppen nincs nála elég, akkor biztosan nem tudta volna megvenni a bájitalokat. Főleg ezt a barna löttyöt, ez a kedvenc szerzeménye. Persze jó kérdés, hogy ugyan miért tesz meg bármit ennek az emberileg is értékelhetetlen orgyilkosnak, de a válasz sem nehéz. Elf az is, ahogyan Taug is, és ha ezek valóban egyetlen sötét, alvilági szervezetként akarnak működni, akkor jól jöhet, ha van egy utolérhetetlen bérgyilkosuk. Fajából adódóan Taug is tudja, hogy az elfek gyorsak alapból is, viszont ha valaha sikerül megtanulnia amulettet áldani, és sikeresen ráolvassa a fiú amulettére ezt a löttyöt, akkor bizony nem pusztán gyors lesz, hanem a leggyorsabb. És persze kísérletnek sem utolsó...
Közben pedig megjelenik előtte egy, a leírásnak teljesen megfelelő kúria. Fehér, a zászló rajta piros, és amilyen igénytelenül kinéz ez az összeállítás, úgy nem valószínű, hogy még sok ilyen lenne a negyedben. Persze Taug nem számított ugyan túl szépre, de ez a rettenetes összkép minden képzeletet felülmúl. Nem is habozik, a megfelelő csomagot odahelyezi az ajtó elé (feltéve, hogy nincsenek őrök, mert ha vannak, akkor nyilván először azokkal beszéli meg a dolgot), bekopogtat, majd pedig odébbáll. Semmi kedve a hely urával megbeszélni, hogy miként és hogyan került hozzá a csomag, meg ilyenek, pusztán le akarja adni, meg a másikat is, hogy megkaphassa a jól megérdemelt fizetségét, aztán pedig a gyógyfüvek és egyebek összegyűjtése után hazatérhessen a barlangba.*