//A katatón tündér, avagy rázd meg jól! - Winnél//
*Az út szinte eseménytelenül telt, jó páran megbámulták triójukat, különösen alul öltözöttségük, és támolygásuk miatt. A lábasjószág sajnálatos módon egyik olyan testrészét sem volt hajlandó rendeltetésszerűen használni, mely elősegítette volna helyváltoztatást, viszont ölelt bőszen, mint egy távozni készülő szerető.
Végül csak érkeznek, és bár a tündér vonszolástól kissé hallgatag, és figyelmetlen volt, a kovácsoltvas kaput, s az épületet látva mégis élénken füttyent egy elismerőt. Beljebb térve, aztán hangja is visszatér, különösen mikor a kölök feltűnik, és az Ő tarisznyája felé nyúlkál.*
-Hozzá ne merj érni pofika, mer három mozdulatból vágom ki a vesédet, hímezem bele a nevem, és varrom vissza!
*Bár fenyegető a szavak tartalma, a hangszín mégis kéjesen vidám, a lánghajú arcára tekintve egészen egyértelmű, hogy eme műveletet ő aztán igazán komolyan gondolja és szörnyen élvezné. Mivel Hei kapálózásba kezd Ziana eddig határozottan tartó karjai elengedik, így kényszerítve rá a kicsikét, hogy a hadonászást befejezve, újra a biztos pontot markolja és szabadítja fel kezét hogy féltet kincsét kitépje Win karmaiból, megelőzve a fiút, és saját vállára kanyarítsa. Hei sem igazán akar meg válni mellőle, ezt elég jól érzi lassan összeroppanni készülő derekán.*
-És ezt se erőltessük.
*Adja tudtul a háziaknak, hogy a tündér nála marad, egyedül is képes elkísérni egy ilyen kis nyeszlettet az ágyig.
Őszintén szólva már azt is nehezen viselte, hogy Asszisztenciával hűtlenkedett imádott tarisznyája, de mivel épp volt egyéb gondja, na meg a nő nem épp kezdő a tégelyek cipelésében, hát fanyalogva, de hagyta. Ám hogy egy teljesen amatőr, egy laikus siheder érintse kis kedvencét, hát azt már nem! Rendezve azonban sorait lelkibékéje is kezd helyre állni, így a bemutatást már lényegesen kevesebb fenyegetéssel fogadja.*
-Az Asszisztencia asszisztenciája nekem a micsodám?
*Teszi fel a számára helyénvaló kérdést vigyorogva, és még akkor is ezt latolgatja mikor a röppencs már a pamlagon hever, és újabb segéderő jelenik meg.*
-Talán a kétbalkezem, vagy a öhm, mondjuk a inkább a bal kislábujjam. Esetleg az utánutánpótlás. Nem. Megvan! Segédsegéd. Mankó!
*Fél füllel figyel csak a szobalány és Win eszmecseréjére, ám mielőtt a cseléd távozna, még ellenkezést nem tűrő hangon pontosít Asszisztencia kérésein.*
-Ő meg Vánkó. Neki csak forró vizet, *Int fejével a pamlagon heverő felé.* valami könnyű ételt, és nekem is egy inget. Köszipuszi.
*És most helyezi csak kényelembe magát, kicsit arrébb tuszkolva a tündért a pamlag szélén a közelében maradva. Tarisznyáját engedi le lábai elé, és egy percre meg nem pihenve, már keresi is elő a megfelelő teafüveket tartalmazó bőrszütyőket, közben folyamatosan szövegelve Win felé.*
-Remek kis viskó. Szóval ilyen jól fizet a pacsmagolás? Bevallom én mindig is rüheltem. Az valahogy nem olyan magasztos, mint vérző sebeket összevarrni, vagy gennyező, bűzös tályogokat felnyitni. És mit tudsz még kutyulni az ájulás elleni szeren kívül? Van erre konyhád? Megnézhetem? Hol szerzed be az alapanyagot? Csak löttyöket készítesz? Rendelésre is dolgozol? Lehet kéne pár kence?