//Szellemre vadászunk//
// Hornor //
*Az összeesküvés-elméletek gyakorta paranoiára vallanak, de ettől még lehetnek igazak. Mindenesetre tény, hogy nem sok értelme lenne az egésznek, hiszen akkor ahelyett, hogy beavatják őket ötüket, majd megölik, nehogy gondot okozzanak, csinálhatták volna azt, hogy be sem avatják őket. A kocsmáros egy darabig furcsán néz, de aztán bólint, és kiadja a két sört. amit Hornor oda is tud vinni a törpének, aki pedig eléggé meg is lepődik azon, hogy egy ismeretlen meghívja egy italra, azonban úgy látszik, gyorsan kapcsol.*
- Uraim, magunkra hagynának minket egy kicsit? *kérdezi meg, mire a félrészeg barátai nevetgélve, füttyögetve mennek át egy másik asztalhoz. A félig tele lévő korsóját is az egyikük kezébe nyomja, hogy aztán megragadhassa a Hornor által adottat. Miután csak ők ketten maradtak az asztalnál, Vrontar tekintete elkomorul, majd annyit mond:*
- Ne személyeskedjünk *morogja, kezében remeg a korsó, de egész teste remeg, láthatóan olyan ideges. Legszívesebben bizonyára a földhöz vágná a törékeny tárgyat a benne lévő nedűvel együtt, de valamennyire képes uralkodni magán.*
- Nem vagyok én neked barátod, de még csak ismerősöd sem, mégis ha tehetném, kitekerném a nyakad, te rohadék *sziszegi, majd kicsit igyekszik lehiggadni* Ajándék csupán? Ha fizetnél, se innám meg, amit tőled, vagy a cimboráidtól kapok *úgy tűnik, mindjárt felrobban, olyan ideges, de végül sikerül még néhány szót kipréselnie a fogai között:*
- Hol vannak? Hová vittétek őket ti mocsadékok? Ha csak egyetlen karcolás is lesz valamelyikükön, én esküszöm az első kalapácsra, amelyet törpék alkottak, hogy megkereslek titeket, megkereslek, de akkor az isteneitek irgalmazzanak nektek, mert én nem fogok *majd vesz már mély levegőt, nehogy most itt helyben nekiugorjon Hornornak, akit valakivel egyértelműen kever, hiszen a férfi aligha értheti, hogy a törpe miről beszél.*
- Mennyit akartok? Szabd meg az árat, és tartsd magad hozzá, különben holnapra már a keselyűk lakmároznak belőled valahol a várostól távoli hegyekben.
//Ewangel//
*Ewa korán megy ki a piacra, és jól is teszi, hiszen ki tudja, ki mikor jár erre? Ennek ellenére jó sokat kell még várnia arra is, hogy egyáltalán bárki megálljon ott kérdezősködni. Végül egy középkorú férfi áll meg a stand előtt, majd megszemléli a kínálatot:*
- Az ott pengevirág volna? Mennyit kér érte? *miután az árat megtudja, bólint, majd továbbáll, láthatóan fel akarja mérni a kínálatot, mielőtt vásárol valahol. Még néhány személy feltűnik ezután, szintén kérnek egy árat, viszont vásárolni egyik sem szeretne, a nő kezdhet arra gyanakodni, hogy valaki itt bizony sokkal olcsóbban árul, mint ő. Ennek ellenére azonban egy idő után kiszúrhatja a piacon (nem mást, mint) Rakhmeter urat. Nem csalás, nem ámítás, ha jól megjegyezte a férfi kinézetét a szénrajzról, akkor láthatja, hogy ez jó eséllyel ő lesz. Néhány ránccal több van az arcán ugyan, de azon kívül mintha csak a rajz volna kiszínezve. És ez még nem minden, az úr is hamar észreveszi Ewát, azazhogy a standját. Közelebb sétál hát, és miután részletesen tanulmányozza a kínálatot, kicsit csalódottan, de ugyanakkor kedvesen megkérdezi:*
- Ez volna minden? *persze, most már a sötételfnek is leeshet, miért is nem vásároltak tőle ezelőtt. Elvégre összesen ötféle növényt vonultat fel, míg a messzi földről érkezett kereskedők nyilván szekérszámra mutogatják a rengeteg távoli földről hozott növényt.*
// Lyenth //
*Az urak nem készülnek távozni, elvégre artheniori tartózkodásuk alatt itt laknak, így legalábbis az öreget mindig itt találja.*
- Hogy a jó minőségű borok? Hát mit szeretne tudni róluk? Többféle szempontból is nevezhetünk egy bort jó minőségűnek, nagyon fontos ugyebár, hogy már szőlőként is megfelelő gondoskodást kapjon, elég napfényt, elég vizet, rendesen meg legyen mindig metszve. Ezután ugyebár leszüretelik, fontos, hogy ne nagyon legyen rohadt, vagy fonnyadt, neadjisten éretlen fürt a többi közt, mindegyik legyen megfelelően, de ne túlzottan megérve, akad, ahol a fürtöket egyesével vizsgálják át, nehogy egyetlen rohadt szem is kerüljön a borba, habár ezt csak a legnagyobb urak engedhetik meg maguknak. Aztán ha már bor, akkor fontos, hogy palackozás előtt eleget hagyják állni, ha már az üvegben van, akkor megfelelő hőmérsékleten tárolják, illetve hogy felbontás után kicsit levegőztessék meg, mielőtt poharakba töltik, és megisszák. Nagyjából ennyi, amennyiben jóféle szőlőből készül ezen elvek alapján, az jó minőségű lesz.
// Drann //
*Talán a felsőbb körökből sokan emlékeznek még Rodenrik és Goldaj viszályára, amely az utóbbi kárára ért véget. Ha akkoriban bementél egy Rodenrik híveivel megtömött kocsmába, és Goldajról kérdeztél, hamarosan az utcán találtad magad egy rakás zúzódással, néhány törött csonttal, na meg pár éles tárggyal a bordáig között. Hála az égnek itt nem olyan kiélezett a helyzet, azonban Drann eléri, amit akar, elég sok rosszalló tekintet vetül rá. Mielőtt a kocsmáros bármit is mondhatna, Reghul áll fel a helyéről, és mondja remekül hallhatóan:*
- Ide ugyan nem járnak, de ha valamelyikük idejönne, azt én magam dobnám ki, igaz-e? *mire a kocsma vendégei rövid éljenzésben törnek ki, de legalábbis bőszen helyeselnek. Miután elcsendesednek, Reghul kellő drámaisággal folytatja:*
- Miért, mi dolgod neked azokkal?
// Aletai //
*Nos, a versírás közben senki nem zavarta meg, éppen úgy, ahogyan a költözés során sem. A gazdag úr bizonyosan mélyen aludt, elvégre mitől félne? Őrök védik a házát... A férfi folytatja a megfigyelést, azonban szokatlanul eseménytelenül telik a nap. Végre valaki érkezik a kúriához, a komornyik pedig ajtót is nyit neki (vagy valaki más komornyiknak öltözve, ha éppen álarcosbál van odabent), azonban nem engedi be az érkezőt, helyette inkább a kúria ura hagyja el hajlékát a beszélgetés idejére. Úgy bizony, maga Regfild lép ki a kúriából, legalábbis öltözete arra utal. Persze ilyen messziről Aletai nem tudja megvizsgálni, hogy van-e vágás az ifjú fülén, de nagy valószínűséggel van. A rövid beszélgetés után az elf visszamegy a kúriájába, a látogató pedig az őrök kíséretében távozik, majd elindul az utcán jobbra, feltehetően a saját kúriája felé.*